Ültünk a moziban és popcornt ettünk, bár a só már szétmarta a szánkat, de mi nem bírtuk abbahagyni a mesterséges ízfokozókkal agyonnyomott pattogatott kukoricát. Mindig ez volt, ha moziba mentünk, te három tégely sajtszószt is kértél hozzá, meg erőset, imádtad, ha mar az, amit épp eszel.

Hiába voltál gazdag, Zoltán, ízlésed ettől a ténytől nem lett soha. Próbáltalak szépen öltöztetni, amikor volt rá idő két gyorsan lezavart légyott között. Lopva mentünk vidékre, be sem akartál jönni velem a belvárosba, féltél, hogy meglátnak minket együtt, és a feleséged nem hiszi majd el azt a baromságot, hogy a belsőépítészed vagyok. Biztonságképpen azért elkezdted felújítatni az irodád, hátha kell alibinek. Sose értettem, miért mész félre az asszony mellől, nemrég született meg a harmadik gyereked, és a feleséged szép volt. Mit számít az a tény, hogy 15 évvel fiatalabb vagyok nála, ő a lelki társad, nem holmi eltitkolt szeretői viszony. Bár bevallásod szerint halálosan belém szerettél. Amikor Velencéből jöttünk haza azon az első közös télen, akkor végig szorítottad a kezem a kocsiban, és Máté Pétert hallgattunk. Éreztem a szerelem vegyületének illatát, olyan volt, mint a régi Domus áruház illata, ahova derűs fagyos hétvégéken jártunk együtt apával.

Ha jobban ízlelgetem ezt a kérdést, valójában hasonlítottál is apára: békés voltál és kékszemű, szikár, jóképű férfi. Tényleg szerelmes lehettél belém, mert senki nem fogta azóta se a kezem 710 kilométeren át a fagyos és csúszós utakon. Emlékszem, útközben megálltunk Szlovéniában egy háromcsillagos vendéglőben, találkoztunk egy üzletfeleddel, aki úgy vizslatott engem, mint valami fura, de gyönyörű állatot. Talán ezt gondolta magában: „Ilyet eddig csak ketrec mögött láttam, nem is tudtam hogy a természetes élőhelye éppen itt van melletted Zolikám.” Kínosan ügyelt, hogy ne hozza szóba a feleséged, és úgy tett, mintha én is valami rettentően fontos szakmát űznék, pedig akkoriban pincérnő voltam, a Café 57-ben csíptél fel, ahol törzsvendég voltál. Rendesen erőlködtem is, hogy többnek látszódjak, mint amilyen valójában voltam akkor. Milyen érdekes, ma pedig inkább titkolom, amíg bírom, hogy milyen magas pozicíóba törtem. Tudod, megijednek a férfiak az ismerkedéskor, ha a nő független, és el tudja tartani magát. Nem bírja mindenki a sikeres nőket. Szerintem te sem bírnád őket, Zoltán.

A sors iróniája lenne, hogy a feleséged is pincérnő volt 15 évvel ezelőtt?

                                                                                                                      Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

• rúzs és tükör szentesi éva

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!