Harminc évesen energetikai stresszoldó kezelésre kellett mennem, hogy ez a mondat elérje a tudatom. Először persze jól pofon vágjon, hogy levegyem a fejhallgatóm és meg is halljam, amiért mások már térden állva könyörögnek. Tanácsolhat bárki bármit, akár mindennap elhangozhat ugyanaz a mondat, de amíg nem a megfelelő pillanatban hallja az ember, egyszerűen képes és elmegy a füle mellett. Fel sem fogja, hogy neki szánják ezeket a korszakalkotó gondolatokat. Mert valószínűleg abban a pillanatban még nincs rá szüksége. Így működik a világ körforgása. A lelki fejlődésünk.

Mindig vagány tini akartam lenni. Először egy rockbandában akartam dobolni. Aztán gördeszkás a menő parkokban. Raszta haj fodrász Jamaicában. Filmrendező Quentin Tarantino nyomdokaiban. Fotóművész, aki bejárja a világot. Tetováló Santa Monica legforgalmasabb utcájában. Vadmotoros az országutakon. Talán egyszer még oldtimer gyűjtő is akartam lenni. 

A történet igazságához hozzátartozik, hogy nem mindig adottak a feltételek ahhoz, hogy megvalósíts ilyen álmokat gyerekként. De ez nem jelenti azt, hogy soha nem is pótolhatod ezeket a vágyaidat. Legyél akárhány éves.

Hányszor kérdezzük meg magunkat vagy másokat, hogy „ennyi idősen kezdjek bele?”. Miért ne? Miért ne lehetnél harminchat évesen elsőéves az egyetemen? Miért ne vehetnél egy görkorcsolyát az ötvenes éveidben? 

Elmehetsz egyedül moziba. Beülhetsz egy étterembe. Vásárolhatsz egy alpakát. Örökbe fogadhatsz egy csillagot. Nyithatsz pékséget egy faluban. Egy hátizsákkal átköltözhetsz egy másik országba. Mindezek közben teljesen mindegy hányadik életéved taposod. Egy életünk van, használjuk ki úgy, ahogyan csak tudjuk. Toljuk meg! Hozzuk ki belőle a maximumot! Azt, amit jónak érzünk. Azt csináljuk, amire igazán vágyunk és velünk azonos.

Bevallom őszintén nagyon sokáig nem hittem ebben az egészben. Minden álmomat benyomtam egy faládába és azt meg berúgtam az ágy alá. Elmentem dolgozni, hazajöttem és kifújt a dolog. Leültem a kanapéra és álmodoztam, mi lenne, ha dobos lennék egy rock bandában? Persze, semmi. Hozzá se nyúltam egy dobütőhöz már vagy tizenöt éve. Minden próbálkozásom az álmaim felé egy törött szárnnyal született pillangó volt, aki az első fáig bírt elrepkedni aztán… Mind tudjuk mi jött aztán. Belekényelmesedtem a mókuskerékbe. Hogy nem sikerül semmi és hagytam bezuhanni a fantáziám a kreatív ötleteim egy üres vödörbe. Nem voltam barátságos az ötleteimmel. Volt, hogy egyenesen megvetettem őket. Éreztem is, ahogy szépen sorjában velem együtt kiégnek a sivatagban. 

Megfogadtam nagyanyám tanácsát, hogy vigyázzak magamra, ami egybe foglalta azt is, hogy ne csináljak semmi extrém dolgot, mert megsérülök. De, ha soha nem vagyunk vakmerőek, hogy lépünk át akadályokat, hogy küzdjük le a kihívásokat? 

Később aztán megértettem. Nagyanyám nem azt mondta, hogy ne csináljak semmit és éljek egy burokban életem végéig. Hanem, hogy bármit elérhetek az életben, ha teszek az álmaimért, csak vigyek magammal esernyőt a viharban. 

Így miután a stresszoldó kezelést megkaptam, pontosabban két hét lappangási idő után elérte a tudatom a: Kezdj végre élni! mondat lényege. Munkahelyet váltottam, ami egyébként puszta véletlenül volt, hogy pont arra az idősíkra esett a váltásom is, amikor a nagy megvilágosodás beállt az életembe. És ugye azt mondják, ha egy domino eldől az viszi magával a többit. Elkezded vonzani a sokmindent, ami főleg jó. Ebben hisztek, vagy sem, mindenki a maga megfelelő szakaszában fogja majd meglátni és eldönteni. 

Arról viszont beszámolhatok, hogy ugyan Harley-ra nincs pénzem és még egy teniszklubhoz is kevés a pénzem. Na meg sportkocsim sincs, oldtimerem meg pláne. Dobolni se kezdtem újra. De rendeltem egy új gördeszkát, hogy megtanuljak újra gurulni és javítsak a testi állóképességemen is, ha már a lelki beedzette magát az elmúlt időszakokban. 

Jó érzés. Nem mondom, hogy nem félek a harminc éves betapadt izmaimat újra harcba hívni és deszkázni a menő srácok között. (Nyilván miután megtanultam gurulni az eldugott kis utcákban) De majd veszek fel sisakot!

Azt tanácsolnám, hogy "Let’s go!" Gyerünk, csináld! De, ha még nincs itt a megfelelő pillanat, ezt a mondatot, akkor fogod majd meghallani, amikor eljön a Te időd!

Én drukkolok neked is!

• álmok megvalósítása életcélok életváltás hobbi kreatív önkifejezés motiváció önmegvalósítás pozitív változás Támcsu Anikó

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!