A középkategóriás SUV-k között az egyik legnagyobb elismertsége a Mazda CX-5 -nek van. Nem véletlenül. A Mazda ennél a modellnél kezdte elsőként alkalmazni a KODO névre keresztelt designt. A formavilágot, amitől úgy gondolja a mai nap mindenki, hogy az egyik legszebb, legegyedibb autókat ez a világviszonylatban kis autógyár gyártja. A vállalat fennállásának 100. évfordulójára elkészült jubileumi darab járt nálunk ebből a típusból először.

Ha egy legújabb generációs Mazdára gondolunk, akkor nagy valószínűséggel piros színben fog eszünkbe jutni. Nem csoda, hiszen ez a színárnyalat gyönyörűre sikerült. De nagy alkalmakra ünneplő ruhát illik választani, ennek színe pedig a legritkább esetben piros. Többek között ez lehetett az oka, hogy a jubileumi szériák fényezése fehér színű lett. Természetesen a másik és talán fontosabb oka, hogy a 60 évvel ezelőtt megjelent R360-as piros-fehér színű Mazda kisautó színeit eleveníti meg ez a különleges széria.

Meg kell, hogy mondjam, kifejezetten jól áll neki ez a szín. A Mazda formavilága és azok jellegzetes vonalai tökéletesen nyomon követhetőek a CX-5 vonalain keresztül. A KODO, azaz a mozgás lelke nevű filozófia, amellyel a Mazda az autóit tervezi tökéletes harmóniát alkot. Úgy gondolom, hogy azok választják ezt a márkát, akik a funkciót és a letisztult praktikumot részesítik előnyben, mindenféle öncélú formai játék helyett. A CX-5 a márka legnagyobb családi SUV-je, bármiféle sallangtól mentes, elegáns formavilágba zárva.
A frontrész méretes, fekete hűtőrácsa vékony krómkeretbe van zárva, melyből a LED-es lámpák vékony íve formálódik. A tető íve enyhén lefelé lejt, de itt már csak a fényezés fehér színe és a fekete szín dominál. A felnik egyedi fémes színűek, kevéssé csillognak. A felnisapka közepén pedig ott láthatjuk a 100. évfordulóra készült szimbólumot. Ez a jelzés kívül még a sárvédőn jelenik meg, illetve számos helyen az utastérben is.

A belső tér, Mazdákra nem jellemző módon némiképpen harsányabb. Azért nem kell megijedni, nem fogunk megvakulni a színorgiától belül sem, de tény, hogy a piros bőrülések feldobják a hangulatot. Ezek fejtámlája is az évfordulós logóval van mintázva. Jól mutatnak, szó se róla. Az üléseknek viszont komoly hátránya, hogy alig volt oldaltartásuk, illetve a combot is kevéssé támasztották meg. Ezzel a résszel nem voltam elégedett.

A műszerfal kialakítása teljes mértékben Mazda módszerrel lett megalkotva. A középen digitális kijelzőt jobb és bal oldalon egy-egy analóg mérőegység veszi körbe. 2016-ban ez mindenképpen modern lehetett, sajnos azóta felgyorsult a digitalizáció és a CX-5 -nél kisebb, olcsóbb autók is nagyobb „szemfényvesztést” kínálnak a kormány mögött. Függetlenül ettől a CX-5 műszerfala teljes mértékben informatív, jól átlátható és néhány jobban ívelt grafikus felületen kívül semmi mást nem veszítünk. Ugyanezt a dolgot tudom elmondani a középkonzol tetején elhelyezett képernyőről. Manapság ezek már nagyobbak, látványosabbak. Felbontás, sebesség, funkció szempontjából viszont nincs szégyenkezni való itt sem.

Talán az egyetlen kifogás az lehet, de ez általános, számomra meg nem értett policy a márkánál, hogy menet közben kizárólag a váltó/fokozatkapcsoló mögött elhelyezett tekerő segítségével kezelhető, és érintőképernyőként csak álló helyzetben funkcionál. Én nem látom ennek a biztonsági előnyét, sőt.

A hátsó helykínálat, csomagtér mérete és funkcionalitása elsőrendű. Csakúgy, mint az aktív és passzív biztonsági, illetve vezetéstámogató funkciók megléte a járműben. Kifejezetten tetszett, hogy jellemzően inkább gombokkal lehet ezeket vezérelni és nem egy végtelen dzsungelszerű menü rendszer bugyrából előhalászni.

Összeségében a hangulat, minőség, funkcionalitás jónak nevezhető az autóban. Szintén tetszett a futóműve a CX-5 -nek, így a vezetési élmény ebből a tekintetből kellemes volt.

Ami viszont nem tetszett az a 2,5 literes Skyactive erőforrás, amivel az autót felszerelték. Egyetlen pillanatban éreztem csak a 194 lovat, akiknek papíron a motorháztető alatt kellett volna lenniük. Akkor, amikor a szomjukat oltani kellett pár száz kilométer megtétele után. Vegyes használat mellett 10,1 literes fogyasztást mértünk. Városban 12 litert, autópályán 8,8 litert, országúton pedig 7,9 literes fogyasztást tapasztaltunk. Ezt én mindenképpen soknak érzem, főleg, ha a gyári adatokat venném alapul a vásárlás során.
A másik és talán fontosabb probléma a menetdinamikai képessége a CX-5-nek. Egyszerűen nem megy olyan jól, amennyire ettől a teljesítménytől elvárható lenne, miközben egészen hangos a motor. Úgy vélem, hogy azért lehet ez a csalódás, mert mostanában elsősorban turbómotorokhoz szoktunk és nem hagyományos szívókhoz. Az is lehet, hogy nem volt a kapcsolódó automata a motor legjobb barátja és a rövid áttétele miatt állandóan magasabb fordulaton pörgött.

Létezik egyébként egy gyengébb, 165 lóerős változat is. Igyekszem azt vagy ezt a motort manuális váltóval szerelve is kipróbálni. Úgy érzem ez a pont, mármint a váltó, lehet a csalódás fő oka.

Az előbb leírt észrevételen kívül a Mazda hozta azt a szintet, amit már jól megszoktunk tőle. A 100. évfordulóra kiadott, elsősorban színeiben eltérő, magasan felszerelt modell finom kiegészítőivel, egyedi megjelenésével üde színfolt a Japán gyártó kínálatában. Karrierje, pályafutása még csak 9 évre nyúlik vissza ennek a típusnak, de nem véletlen, hogy megannyi ember szívét rabul ejtette.    

• cx-5 teszt cx5 mazda teszt mazda cx 5 Mazda CX-5 100th years edition teszt Mazda SUV teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!