Lány a sorozatból - Válogatás

Amikor beléptem a tévé székházába, még nem sejtettem, hogy ez az épület lesz kamaszkorom második otthona, és megannyi élmény színtere! Izgatottság fogott el, de egyáltalán nem rossz értelemben, nem paráztam rá a dolgokra... Egészen addig, amíg át nem léptem a castingszoba küszöbét.

A sorozat első részét ITT olvashatjátok!

2009. szeptember 5-e volt a nap, amikor a 15 és 18 év közötti tiniket válogatták, én pedig pont 15 voltam. Nem volt konkrét szerep kiírva, a produkció tavasszal és ősszel mindig tart ilyen általános meghallgatásokat, és aki ezeken jól teljesít, annak a "castingját" rögzítik, és ha később lesz olyan szerep, amire őt el tudja képzelni a producer, akkor visszahívják. Egy szóval elég kicsi az esély arra, hogy egyszer főszerepet kapj, de nem lehetetlen! Aznap nagyjából 100 embert hallgattak meg, és ahogy az lenni szokott, sokkal több lány várakozott, mint fiú. Mindenki kapott egy jelenetet, ahol megadták, melyik karakter vagy te, és amikor behívtak a rettegett válogatószobába, egy még ijesztőbb vörös hölggyel kellett előadnod a jelenetet (persze csak akkor és ott ijesztő)! Elérkezett az idő, bementem, és leültem a kamerával szemben. Hirtelen olyan erős izgalom fogott el, hogy teljesen belesültem a szövegembe, ezért fogtam magam, felálltam, megköszöntem, hogy itt lehettem és elindultam kifelé. Feladtam! De valamiért kaptam még egy esélyt! A castingos nő adott nekem egy másik jelenetet, hogy ezzel menjek vissza, ha megtanultam. Meglepődtem, mit ne mondjak! Aztán pár perc múlva újra beléptem az ajtón, és mivel tudtam már, hogy mi vár rám odabent, olyan lazán adtam elő az egészet, hogy végig sem kellett játszanom, bekerültem a rendszerükbe. Végig kellett várnom, hogy minden válogatót meghallgassanak, mert aki "igen"-t kapott, azzal a nap végén felvették a jelenetét. Végül 7 lány és 7 fiú lett a befutó, de ahogy ezt feljebb is írtam, ez még nem jelentett semmit. Lehet, hogy soha az életben nem fognak visszahívni, pláne, hogy fiatal lányokból Dunát lehet rekeszteni, de az is lehet, hogy a következő telefoncsöngéssel megváltozik az ember élete…

Eltelt 3 hét, és valóban csöngött a telefonom. Közölték, hogy lenne egy főszerep, amire 5 fiatal lányt választottak ki, és hogy menjek be a selejtezőre. Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de éreztem, hogy ebből lesz valami. Valószínűleg azért, mert hittem magamban és semmit sem tartottam lehetetlennek. Elérkezett a nap, és ott virítottam a produkció aulájában, a 158 centimmel, nagy barna szemekkel, és hosszú barna hajjal, a világos szemű, hosszú szőke hajú, magas lányok között... Nem értettem. Aztán behívtak minket, és ugyanaz volt a feladatunk, mint az általános válogatáson, csak sokkal több ember ült a kamera mögött, élükön a producerrel, akitől mindenki tartott egy kicsit. Végül köztem és egy másik lány között nem tudtak dönteni, így egy újabb meghallgatásra volt szükség.

Akkor már nem nagyon izgultam, inkább csak izgatott voltam, mert annyira közelinek éreztem a célomat, hogy az már szinte kézzelfoghatóvá vált. Ez a casting már rendesen a stúdióban zajlott a díszletek között, előtte pedig a sminkszobában megcsinálták a hajunkat és szép sminkeket is kaptunk. Lent az aulánál szóltak a szőke lánynak, hogy engedje ki a haját, és bemehet. Nem értettem, miért olyan fontos ez, de aztán később már minden világossá vált, hogy miért csak szőke hosszú hajú lányokkal vagyok körülvéve, de erről majd a következő részben...

A szüleim is elkísértek, és emlékszem, hogy amíg várakoztunk a soromra a büfében, ott mászkáltak körülöttünk a sorozat híres szereplői, mi pedig mosolyogva eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen lenne, ha egyszer én is közéjük tartoznék. Az épületben egyébként minden helyiségben van egy tévé, amin nyomon lehet követni, mi zajlik bent a stúdióban, de nekem és a szüleimnek sem engedték nézni, nehogy meglássam, mi lesz a jelenet. Csak annyit hallottam, hogy kiabálnak a lánnyal, és elég sokáig volt bent. Aztán én jöttem! A sorozat valódi szereplőivel kellett játszanom, miközben legalább húszan csak engem figyeltek! Egyszer bele is sültem a szövegembe, de kisegítettek, és szerencsére tudtam úgy folytatni, hogy nem pánikoltam be. Aztán vége lett, odajött a producer, átkarolta a derekamat miközben elindultunk kifelé, és mosolyogva ezt kérdezte: "Szóval ez az, amit szeretnél?" Válaszoltam: "Persze, hogy ez!" Csak bólintott, és elengedett. Odaértünk az aula castingszobájába, és behívták a másik lányt. Nem volt bent egy percet sem, és amikor kijött, láttam, hogy könnyes a szeme. Valamit odasúgott az apukájának, aki erre elköszönt, és sok sikert kívánt! "Miiii??? Ez most az amire gondolok???" - néztünk a szüleimmel egymásra. Aztán behívtak és azt mondták: "Tiéd a szerep!”

"Istenem, bekerültem!"

Folyt. köv.

Szabó Kitti

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!