Légy szép és tartsd a szád!

Évtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, tanult és legyen véleménye.

Talán ebből fakadt, hogy csak bambán bámultam, ha olyan környezetbe kerültem, ahol a nő csendesen az asztalra tette az ételt, szép frizurával, alázatos mosollyal az arcán. Persze nálunk is az asztalra tették, de aztán nem voltak csendesek. Véleményük volt. Soha nem hallottam azt, hogy ne legyen, vagy, hogy ez nem női dolog.

Aztán ahogy cseperedtem és hatéves koromtól olvastam, meg vitázhattam, meg tanulhattam, meg később világot láthattam, sokszor találkoztam a csendes nő igényével. Mivel ezt én nem tanultam meg, nem értettem, és ha kikerültem egy klasszik régi típusú közegbe, jöttek is az arcul csapások, és sokszor egyre rosszabbul éreztem magam amiatt, hogy egyenrangú nőnek neveltek, aki nem egy csendes mosollyal teszi az asztalra az ételt, hanem véleménnyel. Persze már akkor sem érdekelt mit gondolnak rólam, ezért kicsit sem akartam ahhoz alkalmazkodni, ami a legtöbb férfi életében alapminta volt, a nőhöz, aki szép és tartja a száját.

Légy szép és tartsd a szád! - - - egyenjogúság, elnyomás, lélekhangok, nőiség, párkapcsolat,

De, ami oly izgalmas volt eleinte a legtöbb férfi számára az méreggé vált és én meg pillázva álltam és nyugtáztam, hogy hosszútávon még is azt a mintát várják, ami csendessé, széppé, butuskává teszi a nőt és nem kell, hogy fejlődjenek mellette, hisz egy egyenrangú partner fejlődésre ösztönöz, arra hogy a véleménycsere okán tovább gondold. Szóval melós. Viszont fájdalmasan és egyre többet kellett azzal szembesülnöm, hogy a férfiak többsége nem akar egy partnert, mert ahhoz hozzá kell fejlődni és nem érzik, hogy ők irányítanak. Pedig én követtem volna őket, de sajnos azt nem lehet követni, aki nem követi önmagát.

Miután ezt tudatosan felismertem, arra jutottam, hogy valahol középen lehet az igazság és meg kéne találni az egyensúlyt a szép és befogott szájú nő, meg a túl önálló között. Arra, hogy valahogy kéne tudni a finom cicaságot, ami nem butuska cucc, hanem jó értelembe vett finomság, és az egyenrangú partnert is. Úgy éreztem ez bennem megvan, még is alászaladtam ezerszer, mert hosszas kísérletezés után, arra jutottam, hogy a férfiakban olyan mélyen ül a minta, hogy a nő simuljon, hallgasson és mosolyogjon, hogy magyarázhatjuk bárhogy, ez fog győzni. Nyilván vannak kivételek, de ez ritka. Nagyon ritka.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.