Ma végre nem halogattam tovább és változtattam. Pár hónap kihagyás után végre sikerült rávennem magam, hogy újra megkezdjem az edzéseket és formába lendüljek. Ez itt most nem a #beachbody Jesolo-ig, sokkal inkább a „gyerek mellett főleg nem tunyulok el és teszem amit szeretek” sztori.
Terhesség előtt éveken keresztül a sport volt az egyik leghatékonyabb kikapcsolódási formám, testileg és lelkileg is rendben tartott. Terhesség alatt is végig tudtam edzeni, természetesen ismerve a határokat. Szülés után alig vártam, hogy leteljen a hat hét és az orvostól zöld lámpát kapjak, ha csak napi 20 perces HIIT edzésre is.
Aztán a kis törpe egy éves lett, majd hirtelen másfél.... Törpe alatt értsd „Turbó Gizi”, és én csak annyit vettem észre, az ő gyorsulása az én lassulásommal egyenesen arányos, mint két egymást tükröző sinus görbe. Jött a vírus-barát december, mindenki kidőlt, főleg anya, kinek kondija tudjuk, hogy melyik béka, melyik testrésze alatt volt található... Anya viszont nem robbanhat le...
A változás elkerülhetetlen volt.
Amit fontos hozzáfűzni, hogy nagyon fájt, ami edzés után jött.... De pontosan a halogatásnak köszönhettem mindezt. No, ennek vége, a legnehezebb lépést sikerült megtenni. Az első lépés mindig a legnehezebb, mert ott közelharcot vívsz a hátráltató démonokkal, pontosan ezért se agyald túl a dolgot! Csináld! Bármi legyen is a célod, fizikai, lelki vagy szellemi. LÉPJ!
Tedd meg, tedd le, mondd ki, mondd el, mondd le, hívd fel, hívd el, kérdezd meg, nézd meg, tudd meg, olvasd el, kezdd el, fejezd be, értsd meg, magyarázd el, tanuld meg, fogadd el, építsd be, tegyél érte, tegyél ellene, fedezd fel, INDULJ EL..... Megéri.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez