Majdnem Európa tetején - Chamonix
Egyszer szeretnék felmászni Európa legtetejére a Mont Blanc-ra, ahogy mondani szokták: ez még rajta van a bakancslistámon. Persze ezt csak nyáron tudom megtenni, de most télen is igyekszem hozzá a legközelebb eljutni. És sikerült, hisz itt állok a Chamonix feletti, 3842 méter magas Aiguille du Midi csúcson épült új kilátóban, alattam 1035 méteres mélység tátong és a fehér hegyet nézem. De menjünk sorban!
Már esteledik, sötétben érkezem a friss hóval borított városba, a ma már legendaszámba menő Chamonix-ba. Franciaország téli Monte Carlójában halkan suhannak az autók, az emberek csizmái alatt ropog a hó. A házak fából és kőből épültek, a földszinten bolthelyiség, az emeleten fogadó vagy lakás van, mindenfele patinás hotelek és vendégházak. Szállásom, a Hameau Albert Premier egy elegáns chalet-komplexum, melynek minden része autentikus francia épület. A fából készült, gyönyörű lakosztályok és szobák között fekvő csodás spa-ban kényeztetem magam az első este. A jakuzziból nézem ahogy a nagy pelyhekben esik a hó, a háttérben a Mont Blanc. Nem rossz kezdés! És még hátravan a gourmet vacsora, a chalet - szintén autentikus - éttermében.
Chamonix-t napközben fedezem fel először. Az ide érkezőt a francia Alpokra jellemző, barátságos kisvárosi hangulat fogadja. Az utcák turistáktól és helybeliektől népesek, érezhetően körülvesz minket a kisvárosi élet, melynek forgataga a legkevésbé sem zavaró.
Síelés a Mont Blanc árnyékában
A Chamonix-völgyre néző sípályák nem feltételen tartoznak a leghosszabbak, vagy a legjobbak közé Franciaországban, a névnek köszönhetően mégis a legnépszerűbbek. A meredek lejtők és a szélsőséges időjárási viszonyok inkább a tapasztalt síelőknek kedveznek, de akadnak azért kezdőknek való lankák is. Rengeteg freeride lehetőség van itt, ami Franciaországra amúgy is jellemző. A hely több filmben is szerepet kapott, így James Bond is járt itt Pierce Brosnan személyében „ A világ nem elég” című rész forgatásakor.
Több síterep között választhatunk, én a Brevent-Flegeres –el kezdem, amely tulajdonképpen két nagy komplexum összekapcsolása. Itt összesen 18 felvonót használhatok, és 56 kilométert síelhetek. Ahogy a Brevent 2525 méteres csúcsa felé repít a nagy kabinos felvonó, eláll a hóesés és pont szemben velem kibukkan a felhők közöl az Aiguille du Midi. Lenyűgöző látvány, ide fel kell jutnom! De addig még síelek egy kicsit, délután az Argentiere pályarendszerét tesztelem, itt 29 kilométeren csúszkálhatok. Este pedig a város legrégebbi hoteljében a Hotel Mont Blanc-ban vacsorázok, és mi mást ehetnék, mint fantasztikusan elkészített csigát.
Jégtenger
A várostól nem messze találom a tengert. Ne ijedjenek meg, nem bolondultam meg. A Mer de Glace, azaz a Jégtenger egy gleccser, ahová a „ Chemin de fer á crémaillère”, vagyis a fogaskerekű vonat visz fel. A felső állomás, Montenvers 1913 méter magasságban van, a 14 kilométer hosszú gleccser mellett, innen kötélpálya visz egy jégbarlanghoz. A Mer de Glace legnagyobb hosszúságát feltehetően a XVII. század közepén érte el. Azóta csak csökken a mérete, a jég olvadását jól mutatják a meredek lejtőkön álló, elhagyatott hegyi kunyhók, amelyeket egykor könnyen meg lehetett közelíteni a jég felszínéről, ma viszont csak létrán elérhetőek. Érdekesség, hogy Európában a hegyi túrázás divatjának kezdetét is sokan e gleccserhez kötik.
A legközelebb Európa tetejéhez
A környék legnagyobb nevezetessége az Aiguille du Midi 3842 méteres csúcsára felkapaszkodó felvonó, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik, és nyáron innen indulnak a Mont Blanc-ra vezető túrák. Ide készülök, de sajnos esik a hó és az orromig sem látok. Pedig fentről - jobb időben - Európa legszebb kilátása tárulna elém. Az első állomás, a Plan de l’Aiguille 2310 méter magasan van, innen könnyen járható sétautak indulnak ki. A kötélpálya tovább halad a kettős csúcs felé, az Aiguille du Midi egyik csúcsa 3800, a másik 3842 méter magas. A végállomásról felvonó visz fel a tetőre. Egy átszállással és két nagy felvonóval máris közel négyezer méteren vagyok, a kilátóteraszról körbe nézek. Azaz néznék. Nagy köd mindenütt, semmit sem látni. Pedig még innen is tovább lehet menni, a hegyek között egy másik kötélpálya visz Pointe Helbronner felé. Ezen a szakaszon a kabinok áthaladnak a Vallée Blanche és Glacier du Géant gleccserek felett. Innen újabb kötélpályán lehet tovább utazni kelet felé, a Refuge Torino érintésével, La Palud végállomásra, amely már Olaszország területén van. Igaz ez utóbbi csak nyáron működik, télen nem üzemel.
Most viszont a hegycsúcson lévő, hegymászás történeti kiállítás marad programként. Húsz percet töltök a világ legmagasabban fekvő múzeumában, majd amikor kijövök látom, hogy a nap is kibújt. Szép lassan felszakadoznak a felhők, feltűnik a csúcs. A Mont Blanc csúcsa. Visszasietek a kilátóteraszra és már látom az olasz a svájci és persze a francia Alpokat, lelátok a völgybe is, látom Chamonix-t és a gleccsert is. Még egy attrakció hátravan: a „Pas dans le vide”(magyarul „Lépj be az ürességbe”) névre keresztelt üvegkalitka. A speciális kilátó érdekessége, hogy minden oldala és az alja is 12 milliméter vastag üvegből készült, semmi sem akadályozza a kilátást. Az építmény állítólag ellenáll a 220 km/órás szélnek is. Ide készülök kilépni. Egy nagy papucsot kapok, ebben sétálok ki a tátongó mélység fölé, alattam több mint 1000 méter, a háttérben a Mont Blanc. Lehet ennél jobb befejezése ennek a túrának? Elfelejteni nem fogom soha, az biztos!
Híres lett
Chamonix-t sokan az „Alpok fővárosának” is tartják, nevét 1714-ben ismerte meg a nagyvilág. Ekkor két angol utazó, a diáktársaival ide érkező Windham és Pocoke úti beszámolót írt a kicsi falu gyönyörű fekvéséről, félelmetes gleccsereiről. Ettől kezdve Chamonix rohamos fejlődésnek indult, és hamarosan a hegymászók központja lett. Az 1924-es első téli olimpia házigazdájaként a kisváros beírta magát a történelemkönyvekbe. Az első drótkötélpályát 1928-ban avatták fel, 1965-ben pedig megnyitották a 11600 m hosszú Mont Blanc alagutat, Európa egyik leghosszabb hegyi alagútját, amely Olaszországgal köti össze a települést.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez