Meg kell érned az egészséges kapcsolathoz

Egy felnőtt – felnőtt kapcsolat más. Ahhoz viszont, hogy képesek legyünk kellő érettséggel belemerülni, önmagunknak is elég éretté kell válnunk.

Manapság mindannyian számtalan lelki sérüléssel vágunk bele a nagybetűs életbe. Mindennapjaink fő alkotóeleme a túlélés, és teljesen elfelejtünk időt és energiát szentelni a saját fejlődésünkre. Nem, nem a munkahelyi előléptetésre vagy ehhez hasonló értékekre gondolok, hanem arra, amikor pontosan megismered önmagad. Tisztában vagy vele, mit tudsz adni és mit vársz el a környezetedtől. A hibáidat képes vagy felvállalni, amin tudsz azon dolgozni, de mindemellett nem engeded, hogy bárki elnyomjon vagy azt éreztesse veled, hogy kevésbé vagy szerethető. Felismered, ha tovább kell sétálnod, és nem ragaszkodsz olyan kapcsolatokhoz, amelyek játszmákra épülnek.
Tudom, nem könnyű ..

Ha a rózsaszín köd mögül kitekintesz, pontosan látni fogod a jeleket. De ehhez – hangsúlyozom még egyszer – önmagad rendbetétele az első lépcsőfok. Van viszont néhány fontos ismertetőjel, ami megkülönbözteti az egészséges párkapcsolatot és a sérült- tanítani akaró kapcsolataidat. Ha figyelsz, észreveheted, ki az, aki képes az egyenragú – társas kapcsolatra, és ki az, aki még küzd a saját harcaival. Ki az, akinek az ego-ja mindennél fontosabb, és ki az, aki valóban társat, nem pedig alárendeltet keres. Persze, minden életszakaszban megvannak a saját „megdolgozandó” feladataink, de korántsem mindegy, hogy egy támogató partner vagy egy okoskodó mindent tudó az, aki ezekben mellettünk van.

Meg kell érned az egészséges kapcsolathoz - - - kapcsolat, Meg kell érned az egészséges kapcsolathoz, párkapcsolat, szerelem,

Egy felnőtt- felnőtt kapcsolatban kimerem mondani a gondolataimat. A legféltettebbeket is. Akkor is, ha az csak egy pillanatnyi állapot, és épp folyamatban van a végkifejlet. Nem félek ezt megosztani a társammal, és biztos vagyok abban, hogy nem fog érte elítélni. Elmerem mondani, ha valami nincs rendben, és nem arra várok, hogy kitalálja mit érzek.
Egy felnőtt – felnőtt kapcsolatban nem az én felelősségem a másik hangulata. Persze, az empátia és tolerancia fontossága elengedhetetlen, de sosem szabad elfelejtenem, hogy az ő pillanatnyi állapotáért nem én vagyok a felelős. Tudnom kell mélyebben és messzebbről látni az adott problémát, és szükség esetén segíteni benne a társamnak, ez viszont nem egyenlő azzal, hogy önmagamat minden ilyen jellegű helyzetben háttérbe kell sorolnom.
Egy felnőtt- felnőtt kapcsolatban a problémákat megbeszéljük. Persze, lehet, hogy pár óráig a „duzzogó ego” mögé bújunk, de elengedhetetlen, hogy ezután képesek legyünk beszélni vagy épp hallgatni, ha problémáról van szó. Lehet, hogy ami nekem még nem üti meg a „probléma küszöböm”, az a másiknak már túl is ment rajta, így soha, semmilyen esetben nem bírálhatjuk felül a másik megélését. Érezheti úgy, ahogy, és nekünk is jogunk van úgy érezni, ahogy. Ettől függetlenül viszont a társas kapcsolat elengedhetetlen feltétele az, hogy képes legyek megérteni a másik érzéseit akkor is, ha az távol áll az enyémektől.
Egy felnőtt – felnőtt kapcsolatban is vannak hibák. Hogy is ne lenne, hiszen két hús-vér ember alkotja. De ha egy érzelmileg érett emberrel vagy együtt, akkor ő soha nem fog megalázni vagy kritizálni a hibáid miatt. Pontosan tudni fogja, hogy senki nem hibátlan, és segíteni fog téged abban, hogy önmagad legjobb kiadása legyél. Minden esetben törekedni fog a megbeszélésre, és arra, hogy ne érezd magad egyedül, hisz ő melletted van.

Egy felnőtt – felnőtt kapcsolatban a konfliktus nem színpadi dráma helyszíne. Nem lesz főhős és nincs benne áldozat. Egy érett kapcsolatban a nézeteltérés éppen arra szolgál, hogy a tisztelet ösvényén közös nevezőre hozzuk azt, amiben másként gondolkozunk. Soha, semmilyen konfliktust nem használunk arra, hogy távolabb kerüljünk egymástól, sokkal inkább tekintünk rá úgy, hogy ez az, ami hosszú távon közelebb hozhat egymáshoz. Hiszen a társas kapcsolatban mindig lesz, amit máshogy gondolunk, de éppen ez az, amin dolgoznunk kell.
Egy felnőtt – felnőtt kapcsolatban egy pillanatig sincs helye ítélkezésnek. Akkor sem, ha jót akarunk vele. Nem ítélkezhetek én, és nem ítélkezhet ő sem felettem. Tudnunk kell, hogy bár egy egységen dolgozunk, mégis két különálló személyiség vagyunk. Ha nem tudom elfogadni, hogy az ő értékrendje néhol eltérő, mint az enyém, és nem találok közös nevezőt, akkor a legjobb amit tehetek az, hogy elsétálok. Nem bántom, nem minősítem, és semmiképp nem degradálom az ő hitrendszerét. Hiszen minden embernek joga van önálló gondolkodásmódhoz és minden ember megérdemli, hogy boldog legyen.

.. valakivel, aki képes figyelni. Valakivel, aki hátországként áll mögöttem, akkor is, ha pontosan tudja, hogy az egyéni harcaim kellős közepén rohanok épp fejjel a falnak.

Mert az érett szerelem pontosan tudja, hogy az idő drága kincs, és nem szabad elpazarolni valami olyanra, ami nem igazi. Amiben nem lehetünk benne, egészen. Az érett – felnőtt-felnőtt kapcsolat épít, veled együtt fejlődik és sosem engedi el a kezed. Akkor sem, ha épp haragszik.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!