Meghalni Chanelben

Úgy beszéltél a házasságról, mintha egy olcsó papír lenne, mintha nem is volna fontos szövetség. Igaz, nem láthattál a fejembe, nem érthetted, mi megy keresztül egy nőn, amikor ilyeneket hall. Nem szerettem azokat, aki így vélekednek, és abban a pillanatban nagyon gyűlöltelek.

Próbáltalak megrúgni az asztal alatt, de túl messze ültél, s bár a szememmel meggyilkoltalak, mégsem fejezted be a buta monológod. Fogalmad nem volt róla, miért haragszom. A haverjaid röhögtek, közben az érintőképernyős mobiljaikat nyomogatták, és beállított mosolyú képeket töltöttek fel a közösségi oldalakra. Kérted, hogy én is hajoljak melléd, meg is tettem volna a kedvedért, ha előtte nem bosszantasz fel annyira. Akkor már nem akartam a feleséged lenni, pedig miattam otthagytad a nődet, de akkorra rendesen szétzúztuk a viszonyunkat, persze te még mindig azt hitted, hogy ugyanúgy szeretlek, és tűzön-vízen át melletted maradok. Ennél a mosolygós asztaltársaságnál még nem tudtuk, hogy Kati végül öngyilkos lesz miattad, és te annyira megbolondulsz, hogy engem hibáztatsz mindezért, októberre megutálsz és leszeded a közös képeinket a buta közösségi oldalakról.

Ültünk abban a feszült társaságban, ti úgy tettetek, mintha a nők csak azért születtek volna a világra, hogy mellettetek szépek legyenek. Néhány barátnőtök ennek fényében ragyogott ott csendesen, és közben fogalmuk nem volt róla, mit is esznek. Osztriga volt a tányérokon – de gyűlöltem az osztrigát – bár abban a percben téged inkább képes lettem volna egyben lenyelni, mint azt a sikamlós élőlényt. A pezsgő majd leöblíti az ízedet, - ezt képzeltem - majd megtörlöm a szám a fehér damasztban, és illedelmesen távozom, a többiek meg néznek utánam ámulattal, mint amikor Indiában bámulták az óriáskígyót, ami lenyelt egyben egy állatot. Ilyenek jártak a fejemben a fancy risztorantban, amit a haverod üzemeltetett a régi piarista házban. Utáltam játszani az előkelőt, azt hogy én is gazdag vagyok, mint ti. Egyikőtök sem volt kíváncsi a történetemre, nem kérdezte meg senki, honnan jöttem, mit éreztem akkor, amikor nem vettek fel az egyetemre és arról sem volt fogalmatok, hogy milyen volt szegénynek lenni vidéken. Igaz abban biztos vagyok, hogy sokkal jobb volt a dolgom mint nektek. Emlékszem az est alatt jelenlévő a fájdalomra, ahogy szorított a Louboutin. Azt is te hoztad New Yorkból, és azt hitted örülök neki. Látod, még az igazi örülésemet sem ismerted, csak ezt a hamisat, amit elszínészkedtem neked mindig, amikor valami drága és felesleges ajándékot hoztál.

Nem akartam több dolgot kapni tőled, fogalmad sem volt a lelkemről, Miklós. Valószínűleg Kati is ezért ölte meg magát, belefulladt a rengeteg ajándékba, amikkel elhalmoztad és aztán magára hagytad. Megfulladt a nagy világmárkákról lerántott díszes csomagokban, és egy Chanel certifikációra tudta írni csak a búcsú bánatát. Mosolyogtam a képeken melletted, de belül haldokoltam. És ezt senki se vette észre. Végül is rendkívül ügyes színész voltam.

Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentesi Éva

Négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a Rúzs és Tükör nevű blogom, amelynek kapcsán lehetőséget kaptam a Style.hu-nál egy külön rovat vezetésére. Később főszerkesztővé léptem elő, mely pozícióban 2015 januárjáig tevékenykedtem. Jelenleg szabadúszó vagyok, a Stylemagazinnál állandó szerzőként vagyok jelen. Szerzői védjegyem alatt új rovatot is írok, melynek címe: Négy nő. A Négy nő egy folytatásos webregény. A nők mesélnek, mi pedig megismerünk általuk életeket, fájdalmakat, és örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. A webregényen kívül társadalmi jelenségekkel, párkapcsolati kérdésekkel, férfi és nő viszonyáról publikálok még, illetve divatról szubjektíven.