Meztelen fürdőszoba

Hát ma eszembe jutottál. És tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, az irodalom tanárom így tanította. Meg azt is alaposan belém nevelte, hogy csak a férfinak mondhatom: kellesz. A nyelvtanban máskor nem használjuk így e szót. Gondolom akkor lehet csupán, ha szerelmesek vagyunk. Na, te kellettél, de mára múlt idő minden, édes.

És ma eszembe jutottál újra. Megrémültem ettől, mert épp a fogam mostam, meztelen voltam, egy törülköző volt a hajamon, és már nincsenek azok a nyári melegek, hogy csak a hajamra tekerjek törülközőt. Ebben a pőre magányban a hideg futott végig a hátamon, mikor magamban újra rádtaláltam. A karomon a kemény, kis libabőrök fájtak, mint minden veled kapcsolatos dolog, mi ittmaradt. És tudod, mire gondoltam ekkor? Talán kitalálod! Emlékszel? Egyszer mögöttem álltál és azzal vicceltél, hogy rám csurgatod a hideg vizet. Nem tudtál máshogy büntetni, mikor azzal keltettelek akkor reggel, amikor annyira mélyen aludtál, hogy az álom is ott téblábolt még a fejedben, de én felcsókoltalak, és te nagyon morogtál. Az pedig tudva levő, hogy nagyon útálom, ha rám fröcskölik a hideg vizet. Rosszabb, mintha marnál.

Mostam a fogam és néztem az arcom, odakintről engem bámult a szeptemberi nap. Az is úgy sápadt el, mint én, amikor bejelentetted, hogy véget vetsz ennek az egésznek. Ha jól tudom, - és hogyan ne tudnám jól - mindekkor május derekán jártunk, én rettegtem a nyártól, mert nyaranta mindig magányos vagyok. Csirkét rántottam, azzal vártalak, te meg bejelentetted, hogy továbblépnél, mert úgy érezted, hogy nem az a nő vagyok, akit te anno megszerettél. A céklát már nem bírtam lereszelni, nem láttam a könnytől, és kivettél a kezemből minden konyhai eszközt. Féltél, ostobaságot csinálok. Hogy te milyen hülye vagy, tényleg! Ha tudnád valójában, milyen nő vagyok, akkor nem aggódnál amiatt sem, hogy öngyilkosságot követek el, hisz sokkal jobban szeretem az életet annál, hogy ilyet én magammal tegyek.

Ezután még egy órát maradtál. Nem is voltam benne egészen biztos, hogy tényleg így akarsz elhagyni. Márhogy ilyen hirtelen. Arról beszéltél, meg akarod javítani, megoldást akarsz találni erre, és hogy jössz majd, egészen nem akarsz elveszteni, és szeretnél barátságban maradni velem. Tudod mekkora hülyeség ez? De hát nem hallhattad magad, mit beszélsz. Olyan, mintha azt mondtad volna Istennek, hogy nem akarsz többé vallást gyakorolni, de a bűnbocsánatára igényt mégiscsak tartasz. Csakhogy a világ nem így működik, édesem.

Szentesi Évi

Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!