Miért használjuk az úriember szót oly ritkán manapság? Pedig ma is találkozhatunk igazi úriemberekkel, és bár a gentleman fogalma történelmi korokon ível át, mégsem vesztette el tiszta, hiteles, jellemes és feddhetetlen mivoltát. Nyugodtan ragaszkodhatunk ahhoz a tényhez, hogy igazi férfiak márpedig léteznek, és nem szökőévben egyszer mutatkoznak.

Az úriemberséget meg lehet tanulni, de ha nem párosul belső tartással, gerinccel, akkor csupán egy műmájert kapunk, aki bár elsajátította a száraz protokollt, mégsem hiteles. Szív nélkül nem lehetsz gentleman, nem elegendő a villantott mosoly, a vasalt ing, és a túltengő tesztoszteron pedig nem a férfiasság csimborasszója. A mai férfi lehet jóképű, határozott, sármos, és intelligens, de sajnos csak pasi marad, ha jellemfejlődése során az úriemberség kritériuma lemaradt félúton.

Tudod, van a pasi, a férfi, és az úriember. Úriembernek lenni pedig nem kiváltság, hanem döntés.

Egy úriember tisztelettel fordul a nők felé,  és ugyanígy viseltetik önmaga, az egészsége, a munkája, és a környezete iránt. Nem arrogáns, agresszív, lekezelő, vagy túlzottan domináns módon nyilatkoztatja ki a férfiasságát, hanem tudja, mi az ösztönös, szívből jövő szeretetteljes gondoskodás. Tudja, hogy egy nő akkor lesz hűséges hozzá, ha felnézhet rá, és tiszteli. Tanít, de nem kiokít, nem esik nehezére a dicséret, és a pozitív megerősítés. Nem birtokol, nem tekinti a nőt tulajdonnak, ha nem ír elő önkényesen számára mindhalálig betartandó életszabályokat. Nem alkalmaz lelki terrort, és nem tárja elő időnként elvárásainak hosszú listáját a nő felé. Tisztában van a férfiszereppel, senki megmentője, támasztéka, kelléke az élethez nem kíván lenni, méltatlan kapcsolatokba nem bonyolódik. A nő mellette nem dekoráció, hanem társ, aki ugyanazokat az értékeket képviseli az életben, mint ő.

„Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi sem születne”

Egy úriember arról ismerszik, hogy hogyan bánik a nőkkel, tartja a mondás. Tetteivel bizonyítja, hogy a lovagiasság nem kihalóban lévő  viselkedésforma. Tudja még mi fán terem az udvarlás, és hogy milyen egy olyan igazi, ódivatú randevú. Tudja, miért kell a nő előtt belépnie az étterembe. A lépcsőn felfelé menet mögötte halad, lefelé pedig előtte. Kinyitni az ajtókat egy nő előtt, fel-és lesegíteni a kabátját, kihúzni a széket, fölé tartani az esernyőt nem régimódi, idejétmúlt, avitt gesztusok. Már nem járunk hatalmas abroncsos szoknyában, és könnyedén ki tudnánk mi is nyitni a kocsiajtót, mégis a férfi lovagiasságát bizonyítja, hogy ő tesz ezt meg helyettünk. Egy pasi szemében talán önmagunktól elszállt úri muffok leszünk, de egy úriembernek természetes gesztus, ami nem női gyengeséget hangsúlyoz, hanem azt mutatja, törődik a számára fontos és szeretett ember komfortérzetével. Amikor a nő belép a terembe, ő feláll a helyéről, így várja őt, jelezve, hogy a jelenléte fontos számára, és büszke arra, hogy ők ketten összetartoznak. Társaságban bemutatja, a világ előtt a nőt felvállalja, tessék, itt vagyunk, ezek vagyunk.

• férfi gentleman igényesség nő stílus úriember

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!