Manapság annyira felszínesség vált minden, hogy ez az emberi kapcsolatainkra is rányomta bélyegét. Annyira ontja ránk a világ azt, hogy minden pótolható, hogy semmi sem fontos igazán, csak a felületes dolgok, hogy lassan mi emberek is elfelejtjük, hogy mennyire sokat jelentenek és milyen nagyon értékesek a barátai, a családi és emberi kapcsolódásaink.

Tárgyként kezeljük egymást

A fogyasztói társadalommal az a baj, hogy hatással van a felfogásunkra, az életszemléletünkre. Kezünkbe azt a bőséget és annak zavarát, valamint a választási lehetőséget, aminek attitűdjével az a baj, hogy az emberek egymásra is gyakorlatilag tárgyként kezdtek tekinteni. Ez magyarázza meg azt is, hogy manapság miért van ekkora szerepe emberi kapcsolatainkban az "adok-kapok"-nak. 

„Olyan személyt keresek, aki…”, „Szükségem van egy barátra, aki…”,  „Azt akarom, hogy a párom…”

Emberi és társas kapcsolataink lassan olyanok lesznek, mint egy bevásárló lista. „ Ezt akarom” , Erre van szükségem...". De mi van azzal, hogy „ hajlandó vagyok …” és „ szívesen segítek …”? Kevesen vannak, akik hajlandóak másokért is tenni valamit. Anélkül, hogy elvárnának valamit cserébe. A többség csak követelőzni tud. 

Sajnos ez baráti kapcsolatainkra is igaz lett. Sokan azért kötnek baráti kapcsolatokat, hogy annak előnyeivel kiegészíthessék életüket, míg a mély emberi kapcsolódás hiányzik az egészből. 

Inkább cukiskodunk, mint hogy azok legyünk, akik valójában vagyunk

A vágy, hogy szeressenek és elfogadjanak minket, teljesen természetes, de sajnos a közösségi média ezt is új szintre emelte. Ez már rég nem a természetes szükségletről szól, sokkal inkább a kényszeres függőségről, hogy mindig jobbak legyünk, szerethetőbbek, irigylésre méltóbbak.. 

A vágy arról, hogy tökéletesnek tűnjünk, bekúszott a magánéletünkbe is. Úgy tűnik, hogy az emberi kapcsolatainkban is azt tartjuk ma már inkább elfogadhatónak, ha imádnak minket és ezért képesek vagyunk olyan -sokszor hamis-  képet festeni magunkról, ami talán messze nem az, akik valóban lennénk.  

Mosolyogj másokra (még akkor is, ha utálod őket), barátságosan kommunikálj másokkal (még akkor is, ha le sem szarod azt, akivel beszélsz), mondj kedves dolgokat (még ha nem is gondolod komolyan).

Ezzel valóban az a baj, hogy az igazi kapcsolatoktól fosztjuk meg így magunkat. Mert ha azok lennénk, akik valójában vagyunk, akkor találnánk magunkhoz hasonló lelkű embereket, és így szert tennénk értékes barátságokra is, ahelyett, hogy szerepeket játszunk és hamis kapcsolódásokba fektetünk energiát.

Nem értékelünk semmit

A fogyasztói társadalom nemcsak arra késztet bennünket, hogy használjuk egymást, de arra is rávezet, hogy a legkevésbé se értékeljünk másokat.

30 évvel ezelőtt, ha hirtelen elromlott a mosógép otthon, az első gondolata mindenkinek az volt, hogy megjavíttassa. Ma valószínűleg csak fogjuk magunkat, elmegyünk az egyik nagy bevásárlóközpontba és veszünk másikat.

De mi köze van egy új készülék vásárlásának a barátságokhoz? Több, mint amit hinnél.

Lehet, hogy nem is vesszük észre, de ez a tárgyszemlélet nagyobb hatalmat gyakorol észlelésünkre, mint azt elképzelnénk. Ez a megközelítés azt a gondolatot ülteti a tudatalattinkba, hogy a dolgokat és az embereket nem kell értékelni, mert könnyen helyettesíthetők .

Mivel megszoktuk a bőséget, abban az illúzióban élünk, hogy ha valami rosszul sül el, mindig szerezhetünk magunknak újat. Egy új barát, egy új partner, egy új lelki társ.

De az a probléma, hogy az emberi kapcsolatok nem így működnek. Néha meg kell oldania, és „meg kell javítania” a kapcsolatainkat, barátságainkat, ahelyett, hogy feladnánk és elsétálnánk karba tett kézzel. 

 

• baráti beszélgetések barátság emberi kapcsolatok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!