Miért jó az neked, hogy kijelented, te most senki mellett nem állapodnál meg, de azért velem belekezdesz? Akármit is teszek, jót, vagy éppen neked nem tetszőt, csak az alkalmat lesed, hogy az orrom alá dörgölhesd. Minden lépésem számon tartod, és ha csak egyszer is bizonytalanabbul emelem a lábam, arra hivatkozva intesz búcsút nekem.

Persze csak elméletben, mert valójában sosem léped meg. Ha ennyire menni akarsz, akkor miért vagy még mindig mellettem? Abban reménykedsz, hogy engem elnyomva emelkedsz majd feljebb? Mondd, mi értelme annak, hogy ennyi energiát követelsz tőlem, hogy arra kérsz, szánjam rád és a kapcsolatunkra, amikor legbelül érzed te is, hogy teljességgel értelmetlen.

Küzdenél velem, hogy mondjam el a véleményem, hogy mindenképpen megerősítselek, de nem látom értelmét, hiszen egyszerűen felesleges. Mellettem akarsz házőrzővé lenni, de eszed ágában sincs az én házam tájékát őrizni. Ennek ellenére neked áll feljebb, ha csendesen visszautasítom a kérésed, és nem úgy képzelem el, ahogyan te tetted.

Pedig bevetsz ellenem minden eszközt, szóvá teszel minden apróságot. Nem vagyok elég kitartó, nem akarok küzdeni, biztos nehezemre is esik fejlődni. Így sosem jutok előrébb, majd meglátom, csak addigra már késő lesz, mert nem leszel mellettem. De tudod éppen ez az oka az egésznek – nem leszel mellettem. Hidd el, mérhetetlenül sokat fejlődtem, csak azt hagytam abba, hogy kedved szerint ugráljak, hogy mindig megfeleljek neked. Mert van, amit nagyon szeretek magamban, és továbbra is vinném magammal – pedig te arra kérsz most, hogy egyszerűen dobjam el. Köszi, de köszi, inkább nem.

Azt is meguntam, hogy feltételekhez kötsz mindent. Ok nélkül nem vagy kedves, nem tudsz létezni csupán szeretetből, nem adsz semmit önzetlenségből. Ha esetleg megsértelek, hosszúvá válik az út előttem, mielőtt megint a kezedhez érhetek. Hát tényleg van ilyen? Alig térek észhez. Olyan szívesen elmondanám, hogy sérült az én-képed, hogy azért kritizálsz, mert magaddal sem vagy képes megmaradni egy légtérben, miért is csodálkozom, hogy nem vagyok elég jó neked. Nehezen tűrőd el, ha bármiben is jobb vagyok nálad, csak a gyengeségeimet vagy hajlandó szem előtt tartani – hiszen ezek mögé vagy képes elrejtőzni. Amíg én vagyok porondon, addig te nem kerülsz szóba, addig hihetjük azt, hogy te természetesen tökéletesen csinálod. 

• ellentétek érzések párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!