Az egyedülállók gyakran esnek abba a hibába, hogy megunva az egyedül töltött ünnepeket, a magányos estéket, a rosszindulatú megjegyzéseket egyszer csak kezdik bebeszélni maguknak, hogy túl magasra tették a mércét és elhinni, hogy az a társ, akire várnak, nem is létezik.

Így aztán sikerül beszerezniük valakit, s vele együtt egy olyan kapcsolatot, aminek semmi köze ahhoz, amire/akire valójában vágynak. Aztán kijelentik, hogy  álomkapcsolat tényleg nem létezik, nem találtak ennél jobbat, de legalább nincsenek egyedül. Szerintem ez abszolút pesszimista látásmódról tanúskodik és messze nem ennyire rossz a helyzet. Arról nem beszélve, hogy egy olyan partner, akivel csak kényszerűségből vagyunk együtt, nem tesz jót az önbecsülésünknek sem. Mert ha “ennél” jobbat nem kaphatunk, ha csak ennyi jár nekünk, akkor kik is vagyunk valójában, mennyit érünk? Attól, hogy él velünk valaki, aki nem testesíti meg a társunkról alkotott ideális képet, még továbbra is arról az emberről fogunk álmodozni, akit szívünk szerint magunk mellett szeretnénk tudni. Persze győzködhetjük magunkat, hogy jó ez így nekünk, hogy ebben a romlott világban másnak sincs jobb kapcsolata, a lelkünk mélyén mégis rettenetesen fogunk szenvedni, talán még annál is jobban, mint egyedülálló korszakunkban. A magam részéről az igazi megtalálásához ismét csak a tényszerűsítést hívnám segítségül. A legjobb, ha az ember papírt, ceruzát ragad és pontokba szedi, hogy a számára ideális társsal szemben milyen elvárásai vannak. Célszerű a tulajdonságokat fontossági sorrendbe gyűjteni, hiszen mindenképpen vannak elengedhetetlen elemek, amik nélkül semmi esetre sem kezdünk bele egy kapcsolatba – a legjobb, ha húzunk egy képzeletbeli vonalat, jelezve, hogy ez alá a szint alá semmi esetre nem megyünk. Ha jót akarunk magunknak, érdemes ragaszkodnunk a legfontosabb vágyainkhoz. Várjuk ki nyugodtan, akkor is ha időbe telik, míg találkozunk azzal az emberrel, aki megfelel elképzeléseinknek. Amennyiben pontosan tudjuk, hogy mit akarunk, egyértelműen meg tudjuk majd állapítani azt is mindenki másról, akire nem illik rá a kép, hogy nem ő álmaink hercege vagy hercegnője.

De mindezek mellett az sem árt, ha az igényeinket a valósághoz igazítjuk. Ez alatt azt értem, hogy továbbra se egy tökéletes embert keressünk, ugyanis még akkor is, ha minden általunk fontosnak vélt követelménynek megfelel az illető, feltehetően lesznek olyan vonásai, amelyeket legszívesebben kicserélnénk, ha lehetőségünk lenne rá. Ezek között is érdemes megkülönböztetni a “semmiség” és az “összeférhetetlenség” kategóriákat. Itt célszerű felmérni, hogy milyen kellemetlen tulajdonságokkal tudunk kiegyezni és melyek azok, amelyek nagymértékben csökkenthetik a másik iránt érzett szerelmünket. Mert amíg idővel könnyen megbarátkozunk a “semmiség” kategóriába sorolt tulajdonságokkal, a másik  csoportba sorolt hibák egyre terhesebbek lesznek számunkra és könnyen szakításhoz vezethetnek, hiszen ha tetszik, ha nem, minden kapcsolatban, még a legjobbakban is vannak kompromisszumok, de nem mindegy milyenek…

                                                                                                                                          Agatha Seymour

• Agatha Seymour együttélés kapcsolat szerelem Tekintélyt a férfiaknak

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!