Ne szenvedj, ha nem muszáj

Rossz szokásokat könnyen felveszünk az életünkben, megszabadulni tőlük, már sokkal nehezebb feladat, bár nem is lehetetlen. Első sorban azért nehéz, mert nem vesszük észre őket. Ügyesen belesimulnak ezek a negatív szokások az életünkbe, rutinosan beépültek és használjuk őket. Mindannyiunknak vannak rossz szokásai, de amikor tudatában vagyunk a hibáinknak, akkor megpróbálhatjuk kijavítani őket és valami jobbra cserélni. A panaszkodás az egyik leggyakrabban használt rossz szokásunk, de egy kis odafigyeléssel, erről is leszokhatunk.

Kapd el, vedd észre és állítsd meg, mert az már fél siker, ha látod, hogy éppen újra egy negatív spirálba készülöd húzni saját magadat.

Válts nézőpontot!

Gyakorolj hálát a panaszkodás helyett. Ha érzed, hogy megint előtörne belőled az elégedetlen, negatív éned, gondolkozz el inkább azon, mi az, amiért hálás lehetsz. Az életünk tele van bőséggel, ajándékokkal és csak rajtunk múlik, hogy ezeket az öröm forrásokat vesszük észre vagy a hiányra koncentrálunk. Egyáltalán nem vesz sok időt igénybe, hogy az elménk figyelmét az egészséges, pozitív dolgok irányába fordítsuk, csak gyakorlás kérdése. Ez az első lépés, hogy kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet teremtsünk saját erőnkből. Ez a folyamat a kezdeti nehézség után, természetessé válik. Minél több apró dolognak képes vagy örülni, észrevenni, annál jobban hozzá tágul a tudatod és az érzékelésed, hogy ezeket vedd először észre.

Fókuszálj arra, ami pozitív az életedben

Ha már sikerült nézőpontot váltanod, akkor a következő lépés a fókusz megtartása. Ne akarj görcsösen pozitív gondolkodó lenni, hiszen az életben elkerülhetetlenek a negatív tapasztalatok, ezek letagadása épp olyan egészségtelen, mint az, ha valaki folyton negatív. Fogadd el a rossz helyzeteket, de ne hagyd, hogy ezek eltereljék a figyelmedet, a fókuszodat minden másról, ami jó az életedben. Hogy minek adsz több energiát az életedben, arról csakis te döntesz. Az emberek is sokkal jobban szeretnek olyan ember társaságában időt tölteni, aki képes meglátni az élet napos oldalát, még akkor is, ha néha átvonul felettük egy-egy bárányfelhő. Vagyis, az ilyen ember nem utasítja el a rossz tapasztalatait és körülményeit, de nem is süpped el benne, hanem előre néz és megpróbálja a jelenét jobbá tenni.

Ne szenvedj, ha nem muszáj - - - negativitás, önismeret, panszkodás, szokások,

Értsd meg, hogy amit adsz, azt kapod vissza

„Ami bent, úgy kint és ami fent, úgy lent.” Életünk minden szempontjából igaz ez a bölcsesség. Amit magadból árasztasz, azért te vagy a felelős, nem jöhet vissza hozzád más a külvilágból, mint amit magadból sugárzol. Sem több, sem kevesebb. Aki folyton panaszkodik, kesereg, önsajnálatban úszik, a szomorúságnak, a vádaskodásoknak ad hangot, az ennek ad energiát a fellépésével, a kisugárzásával, így erre is fog reflektálni számára az élet. Az ilyen ember önmagát tartja folyamatosan ebben az állapotban ezzel az attitűddel. Ezért nem tapasztal meg mást az életében ezen kívül, mint az állandó csalódást, mert ezeknek az érzéseknek és gondolatoknak szánja az erejét és minden figyelmét. Erre nyit újabb és újabb ajtót más nem is enged be és erre fog tükröt is kapni kint a világban. Mert mindig belülről kifelé kell elindítani a változást és nem kívülről várni, hogy majd a külső ingerek, hatások fognak minket belülről megváltoztatni, felemelni egy magasabb életminőségbe.

Mi történt velem, amikor az arcomat a napos oldal felé fordítottam?

Korábban magam is azon emberek közé tartoztam, akik szeretnek szenvedni. Furcsa ezt mondani, de mivel így cselekedtem, be kellett, hogy lássam, jól esett fürödni az önsajnálatban, a szomorú helyzetekben, drámain eltúlozva és éltetve a szenvedés keserű édes mámorát. Igen, a szenvedéseimből meglehetősen sokat merítettem, az alkotáshoz, ihlethez tökéletes választás volt és sokan tudnak azonosulni például a reménytelen, fájó szerelemmel. Egy író, egy művész a fájdalmas érzéseit megosztva bármilyen formában, mindig nagy közönségnek örvendhet. Aztán ahogy változtam és ráébredtem, arra, hogy ezt az energiát én tartom fent még ezzel is, abbahagytam. Ez egy folyamatos elszakadás volt. Ahogy egyre inkább éreztem, hogy számít, hogy mire teszem le a voksom, mire élezem ki a figyelmemet, úgy egyre inkább természetessé vált, hogy magam mögött hagyjam ezt a rossz szokásomat. Ma már, ha valami rossz tapasztalat ér, nem időzöm benne többet, mint amennyire szükséges. Kiveszem belőle a tanulságot, de nem ettől teszem magam különlegessé, mert rájöttem, hogy ez az állapot nem kiváltság, nem magasztos állapot és ami a legfontosabb, én már tényleg nem szeretnék ebben az energiában élni.

Amikor elkezdtem tudatosan beengedni a jót az életembe, a figyelmemet arra összpontosítani, ami számomra örömet okoz, rövid időn belül azt vettem észre, hogy egyre több olyan dolog áramlik be az életembe, aminek tényleg örülhetek, nem kellett erőlködnöm, hogy észre vegyem az apróságokat, mert áradt felém a bőség, mert végre megengedtem, hogy ez találjon rám. Sokkal energikusabb lettem, nyitottabbá váltam a világra és elöntött az önmegvalósítási vágy. Fellélegeztem és szabadabbnak éreztem magam, mint bármikor azelőtt. Ma már eszem ágában sincs savanyú citromba harapni, ha nem muszáj.

Ma már tudom, hogy bármilyen tapasztalat érhet és bár nem kerülhetek ki mindent, de azért én vagyok felelős, hogy minek adok figyelmet és én választhatom meg a körülményeimhez való hozzáállásomat. És ha dönthetek, ugyan miért ne mondhatnék igent az életre, egy nagy mosollyal az arcomon?

További írásaim itt és itt!