Négy nő: Egy ütés. Egy káromkodás. - 14. rész

A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

Bebe irtó gyorsan száguldozott, alig bírtam kapaszkodni az autóban. Kétszázzal mentünk az autópályán, hajtottunk Bécs felé. Meg se mertem szólalni, annyira ideges volt. Ütötte a combomat, minden egyes bazdmeg-nél suhintott egyet. Nem tudom mi fájt jobban: a verbális vagy a fizikai bántalmazás. Egy idő után már nem éreztem az ütéseket. Tompa lett minden körülöttem. Tompák voltak a szavak is, az ócska bazdmegek, amiket olyan gyakran használt. Egy ütés, egy káromkodás. Meredtem magam elé, még akkor sem szólaltam meg, amikor hirtelen sírni kezdett. Csak bámultam, és megsajnáltam ezt a szerencsétlen embert, akihez azokban a pillanatokban tényleg nem volt már semmi közöm. Jobb lenne, ha verne, ennél a bőgésnél még az is jobb, ha ütlegel. Szánalmas volt. Igazi szánalmas szerencsétlenség.

Megérkeztünk Bécsbe. A Mariahilfer Straße-n csillogtak a kirakatok üvegei. Nyár volt, rohadt meleg. Bekaptam egy epres rágót, az előzőnek már elment az íze. Megálltunk a Gucci előtt. Én utáltam ezt a boltot, de Bebének a kedvence volt, így hát bementünk és megvásárolt mindent, amit éppen úgy gondolt, hogy jó lesz nekem. Semmit nem szóltam. Nem érdekeltek a ruhák. A szoknyám alól kivillant a kék folt, ahogy lépkedtem a szőnyeges térben. Az eladó észrevette, de szinte azonnal elkapta a tekinetét. Bebe csókolgatott és erősen szorította a kezem. Szerintem félt, hogy elszaladok tőle. Abban a pillanatban nem lett volna erőm hozzá. Jobb szerettem volna, ha megöl. Ha addig üt, amíg már nem érzek semmit. Átfordult a kapcsolatunk, nem tudott az ajándékokkal lázba hozni többé, és érezte, hogy kicsúszik a kezéből a irányítás. Bármennyire erőlködött, az izzadt kis tenyeréből lassan, de biztosan csusszant ki a gyeplő, aminek a végén én voltam. Meredtem rá, amíg néztem a vergődését, hogy mennyire erőlködik. Bevetette a nagyágyút is: kaptam külön bejáratú bankkártyát, "Ez csak a tiéd lesz bébi." Szánalmas volt.

Tudom, hogy nincs hová mennem. Az egyetlen kiút, ha félrerakok. Ha ügyesen cselezek, és nem költök sokat. Vagy semmit. Az a baj, hogy nem teljesen hülye. Tudja, mi mennyibe kerül, ismeri az árakat. Rá kell vennem, hogy befejezhessem az egyetemet. Bár nem hiszem, hogy bele fog menni. Tisztában van vele, hogy akkor egyből lelépek. Tanulni kell, és lerágni a láncot...

Pórázra vert kutya vagyok egy giccses villa díszes ketrecében. Csillogó kirakatok előtt sétáltatnak.

Réka

Az előző rész ITT olvasható. A teljes rovat pedig ITT.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentesi Éva

Négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a Rúzs és Tükör nevű blogom, amelynek kapcsán lehetőséget kaptam a Style.hu-nál egy külön rovat vezetésére. Később főszerkesztővé léptem elő, mely pozícióban 2015 januárjáig tevékenykedtem. Jelenleg szabadúszó vagyok, a Stylemagazinnál állandó szerzőként vagyok jelen. Szerzői védjegyem alatt új rovatot is írok, melynek címe: Négy nő. A Négy nő egy folytatásos webregény. A nők mesélnek, mi pedig megismerünk általuk életeket, fájdalmakat, és örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. A webregényen kívül társadalmi jelenségekkel, párkapcsolati kérdésekkel, férfi és nő viszonyáról publikálok még, illetve divatról szubjektíven.