Négy nő: Kétszer hullott ki a hosszú, szőke hajam - 20. rész
A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.
A fejemen apró katonasorokban lassan haptákba vágták magukat a hajak. Kétszer veszítettem el a puha, szőke hajamat. Egyszer hátközépig ért. Második alkalommal már nem volt ideje olyan nagyra megnőni. emlékszem, gyerekkoromban sose akartam hosszú hajat, mindig rimánkodtam anyámnak, hogy nyírja rövidre, ő meg folyton pörölt velem, hogy márpedig egy kislánynak hosszú hajúnak kell lennie. Ráadásul kalász szőke voltam, úgy festettem mint egy angyal, tiszta, nagy, kék szemekkel bámultam a világot. Belül lázadó ördög voltam, tüske hajjal, és ordítottam. Onnan hoztam magammal a betegséget, a háborgó ördög vetette el bennem a rút kis tojásait. Sose tudtam betartani a szabályokat.
Aztán nagyobb lettem és megszelídültem, emlékszem anyám arcára, amikor már nem feketére festett, tüske frizurámmal állítottam haza. Felderült az arca, mintha azt közöltem volna vele, hogy férjhez megyek és gyermeket várok. Azt is éppúgy várta. Nem voltak igazán nagy szerelmeim. Amikor 17 voltam feleségül akart venni egy 8 évvel idősebb srác, de elmenekültem előle, pedig ő igazán szeretett. Talán ő szeretett egyedül az összes közül. Leléptem egy csenevész táncos fiúval, aki a nyíregyi Móricz tagja volt. Szabadok voltunk, ész nélkül rohantam a vesztembe, nem nekem volt kitalálva az a szertelen élet, amit sok éven keresztül műveltem.
Az ilyenek, mint a Zoli... na igen, ők férfiak. Ők még őriznek valamit a régi urakból. Ajándékot hoznak, és elvisznek vacsorázni, nem ijednek meg egy erős karaktertől, és a diagnózisoktól, meg a kemó hipószagától se félnek. Attól se félnek, hogy haj nélkül kell látniuk. Emlékszem, amikor először látott kopasz fővel, megfogta az arcom két oldalról, jó erősen szorította a fejem, szabályosan égettek a tenyerei. Szemembe nézett és azt suttogta: Elhagyom miattad Nórát, Juli. Nincs tovább. Neked nagyobb szükséged van rám. Én téged szeretlek, Nóra meglesz valahogy. Erős ember, talál magának újat, már lehet talált is, de nem érdekel, csak te vagy fontos. Csak te és a gyógyulásod.
Az apró hajak a fejemen nedvesek lettek az izzadságtól. A fiatalkori szerelmem óta még senki se szeretett ennyire. Aznap este valahogy nem fájt annyira a tumor. Aznap este sírva aludtunk el...
Juli
Az előző rész ITT, a teljes rovat pedig ITT olvasható.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez