Nem akarok jótékonykodni!
Olykor nehéz eldönteni, hogy mikor tesz az ember jót másokkal és önmagával. Lehet, hogy amikor a legjobb szándékkal fordul mások felé, akkor hozza önmagát leginkább kellemetlen helyzetbe. Mert persze igyekszünk segíteni, ahol tudunk, de a segítségnyújtás sajnos az esetek többségében rosszul végződik…
A barátnőm külföldre költözött a családjával, s bár nem folytatott gyűjtögető életmódot, a mindennapi élethez szükséges dolgok jelentős része felesleges lett, mert nem vitte magával. A létező legegyszerűbb módon akart eljárni: amit el tud adni, azt eladja, ami megmarad és kell a szomszédoknak, vigyék. A dolgok jelentős részét megvették a barátok, ismerősök, de maradt jócskán hasznos holmi, amire a szomszédok háztartásában szükség lehet. Így odaadta a szomszédoknak a húsdarálót, a gyerek legóját, egy teljes edénykészletet és még vagy egy tucat apróságot. Szinte igazi kirakodó vásárt rendezett, vihettek a szomszédok mindent, ami csak megtetszett nekik. Persze akadt egy-két dolog, amit határozott szándékkal pénzzé akart tenni, például az ágyat, és azt a kevés bútort, ami a lakásban volt. Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban az volt a terve, hogy amit nem visznek el pénzért, azt is odaadja végül a szomszédnak. A szomszédok nagyon megörültek a lehetőségnek, egy-két napig gondolkodtak az ügyön, aztán úgy döntöttek, hogy nekik már márciusban kell az ágy, hát elvinnék most rögtön.
A barátnőm meglepetten nézett, magyarázta, mi a megállapodás: ha az utazásig nem viszi el pénzért az ágyat valaki, akkor az övék lehet. Bólogatnak, értik, rendben is van ez így… Aztán a helyzet úgy alakult, hogy valaki megvette az ágyat, ezért amikor a barátnőm összefutott a szomszéddal a folyosón tájékoztatta, hogy az ágy elkelt, utazás előtt két nappal elviszik.
- Azóta nem köszön a szomszéd – meséli a barátnőm. - Megsértődött, még a fejét is elfordítja, ha meglát, mert eladtam az ágyamat és nem neki ajándékoztam ingyen. Akkor eldöntöttem, hogy senkinek semmit nem adok azokból a dolgokból, amik megmaradnak. Itt hagyom a vevőnek, aki majd a lakásban lakik utánam, az meg azt csinál vele, amit akar. Mert nem vártam semmit a szomszédoktól, még egy köszönömöt sem, nekem teljesen mindegy volt, hogy ki viszi el azokat a cuccokat, amiket nem tudok eladni. De, hogy még ő háborodik fel, hogy nem adom neki ingyen, azt azért ne! Elvitte volna az ágyat ingyen, hamarabb, mint ahogy elköltözünk, de én nem vagyok hajlandó a jószándékom miatt kellemetlen helyzetbe hozni saját magamat. És még valami! Többre tartom magam annál, hogy azért, hogy más jótékonynak nevezzen lemondjak valamiről, amire szükségem van. A saját kényelmem az első, és nem az, hogy a szomszéd jó embernek tartson…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez