Nem ünnepelem az évek elmúltát

Azt ünnepelem, hogy minden pillanatot áttáncoltam, lépésről-lépésre, megtisztelve azzal, hogy örök, mert beleégett a szívembe. Ezért nem ünneplem az elmúlást és nem értékelem. Csak élem. Nincs mit lezárnom, mert minden mit hozott az idő, bennem marad, elvehetetlenül. Minden érintés, minden hang, illat, minden rezdülés. Nincs mit átgondolnom, mert átgondolom, megélem minden pillanatom.

Nem kell erőt gyűjtenem, elhatároznom, megfogadnom semmit, mert minden év, minden percében bátor vagyok, szeretni, fogadni, elengedni, menni és ha kell megállni. Ugyan azt fogom tenni ebben az évben is mint minden évben. Hinni!

Nem félni! Nevetni. Sírni. Írni. Anya leszek, Író, szerelem, szerető, barát, szövetséges, segítő, angyal és kisördög. Nem kell elhatároznom, megfogadnom, határokat szabva belekényszeríteni magam a változásokba, mert minden egyes napom lehetőség a változásra.

Továbbra sem fogok félni a haláltól sem az élettől. Nem fogok félni, hogy kimondjam a kimondhatatlant és az utolsó véremig fogok küzdeni azért, hogy mások is elengedjék az idő szorítását, és éljenek. Egyszerűen csak éljetek! Nincs szükségetek utolsó pillanatokra, évek lezárására, fogadalmakra, illúziókra arra nézve, hogy majd most változtattok.

Nem ünnepelem az évek elmúltát - - - elengedés, évvége, újév,

Minden reggel, minden este, minden nap a Te napod. Egy kérdés van. Elég bátor vagy-e ahhoz, hogy Élj? Az Élet a bátrak ajándéka. És tudod mihez kell igazi bátorság? Nem csalni, nem hazudni, manipulálni, bántani. Kitartani, szeretni, nem menekülni, szembenézni magunkkal a másik szemében, megbocsátani, lemondani ha kell, hinni, törödni, szépen beszélni, szeretni érdek nélkül, fogni azok kezét akik még maguk elől is elmenekülnének.

Nem ünnepelem az elmúlást. Az én életemben már csak örök percek vannak. Minden velem fog maradni az idők végezetéig. Ugyan azt fogom tenni mint mindig. Szeretni, nevetni, ìrni, vándorolni, hinni, kitartani, példát mutatni, elesni, felállni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.