Döntő különbség van a két viselkedés között. Az önfeláldozó ember szilárd meggyőződéssel áll ki valami mellett.

Lemond bizonyos érdekeiről, vágyairól, kényelméről azért, amit egy magasabb szintű, jelentősebb eszmény, csoport vagy szellemiség, esetleg a családja, barátai érdekében kíván tenni. Önzetlenség és szeretet van benne.

Az önfeladó személy ugyanúgy lemond a saját érdekeiről, vágyairól és a kényelméről is. Őt is egy meggyőződés vezérli, de annak egy torzult formája. Az a téveszme irányítja, hogyha kizárólag a másik érdekeit keresi, akkor el- vagy megnyerheti a másik figyelmét, szeretetét, elismerését. Ez a fajta kétségbeesett kapaszkodás pedig taszító tud lenni.

A döntő különbség, hogy egyikben bátorság, tettrekészség, hit és tisztelet van, utóbbiban viszont a félelem az uralkodó tényező. Rettegés, hogyha kiáll a saját szándékai, vágyai és céljai mellett, akkor elveszíti a másik megbecsülését. Szomjazza a figyelmet, az elismerésért cserébe már-már lemond a saját személyiségéről is.

Az önfeláldozás szolgálatkészség, az önfeladás szolgai beletörődés. Előbbinek bátorság, utóbbinak félelem az üzemanyaga.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

• férfiszemmel önfeladás önfeláldozás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!