Roger Federer 41 évesen elköszön

„Több mint 1500 mérkőzést játszottam 24 év alatt. Fel kell ismernem, mikor kell befejeznem a pályafutásomat".

Sosem voltam nagy rajongója a tenisznek, de Roger Federer pályafutása akkor is megsüvegelendő, ha az ember fia nem Wimbledonnal, a Roland Garrosszal vagy a US Opennel ébred és tér nyugovóra. Eleganciája, kivételes tehetsége, parádés performanszai és könnyedsége már sok esztendővel korábban a napnál is világosabbá tették: itt bizony egy legendával van dolgunk. Nadallal és Novak Djokoviccsal hármasban olyan megkérdőjelezhetetlen művészei ők a sportágnak, mint amilyenek a futballnak Pelé, Puskás, Cruyff, Zidane vagy Messi.

Joggal állíthatjuk, hogy megérdemelt pihenés következik.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...