Szecessziós Csikágó - avagy Budapest “rejtett” kincsei 1.

Építészeti jellegű sorozatunkkal fel szeretnénk hívni a budapesti lakosok figyelmét a város szépségeire és értékeire, amelyek mellett a hétköznapi sietségben hajlamosak vagyunk elrohanni. Itt az ideje fölfelé tekinteni, megcsodálni a homlokzatokat, stukkókat, kovácsoltvas részleteket, színes ólomüvegeket.

Kezdésnek Budapest Csikágónak is hívott részét választottuk bemutatásra, amely név Külső-Erzsébetvárosra vonatkozik. Ezen a városrészen a házak a 20. század első évtizedeiben épültek rohamos ütemben és az alsó- középosztályba tartozó munkásoknak voltak hivatva otthont adni.

Szecessziós Csikágó - avagy Budapest “rejtett” kincsei 1. - - - budapest, csikágó, szecesszió,

Csikágó utcáin számos szecessziós épület található, amely stílus az eklektikára válaszul alakult ki és fő jellemzői a növényi díszítmények alkalmazása valamint a hullámzó vonalvezetés. A kor egyik neves építésze Lechner Ödön volt, aki előszeretettel ötvözte a keleties formákat a magyar motívumkinccsel. Felfedezőutunk során első állomásunk a Peterdy utca 38. szám, amelyet méltán nevezhetnénk Budapest legjellegzetesebb szecessziós lakóházának. A homlokzat nem hivalkodó, mégis van benne egy méltóságteljes egyszerűség és elegancia, amely ha megragadja a tekintetünket, végigvezet nyílásokon, tokozatokon, díszítményeken és hullámvonalakon. Az egyszerűség és a közönséges anyaghasználat oka, hogy nem volt pénze a beruházónak fényűzőbb épület megvalósítására. A szűk anyagi keretek ellenére a ház tele van finom részletekkel és ornamentális elemekkel.

Ezek közül jellegzetesek az ablakok fölött indázó rózsák, a bejárat aprólékos kidolgozású fémmunkái és a bejárati ajtó fölött kedves színfoltként megjelenő virágcsokrot ábrázoló kis ólomüveg. A homlokzatot megcsodálva beljebb kerülünk és felfedezzük a lépcsőházat is. Az előtérben található stukkódíszeken és a kovácsoltvas korláton visszaköszönnek a rózsák továbbszőve az épület meséjét. A padlót geometrikus mintázatú csempe tarkítja. Néhol előbukkan az ajtókon egy-egy rózsa mintával gravírozott üveg. A körfolyosó korlátain itt-ott cserepes virágok ékeskednek színesebbé téve a teret. Verőfényes napsütés. Jövés-menés. Zajlik az élet. Valaki éppen metélőhagymát ültet a körfolyosón. Beszélgetnek… Egy órát töltünk a házban és nem tudunk betelni vele. Ha a falak mesélni tudnának…

További képekért kattints a fotóra!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Báró Mónika

Lételemem az alkotás. Akkor érzem jól magam, ha örömmel létrehozhatok valamit, amivel másoknak is örömet okozhatok. Eredetileg aranyműves vagyok és évekig ékszerkészítéssel foglalkoztam, aztán idővel megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék nyitni az emberek felé, ezért egyre inkább előtérbe került az életemben a fényképezés, amelyet 2006-ban kezdtem és hobbyként indult. Jelenleg a féynképezésből élek és időnként cikkeket írok online magazinoknak, amelyeket a saját fényképeimmel publikálnak. Az írást 2010-ben kezdtem. Akkoriban verseket írtam, amelyek egy képes verseskötet formájában láttak napvilágot 2014-ben. A fotózás mellet 2013 óta fontos szerepet játszik a mindennapjaimban az argentin tangó. Gyakran fotózok milongákon (tangóesteken) és magam is táncolok. Minden alkotási tevékenység önismereti út és önkifejezési forma számomra. Minél többet adok az alkotás által, annál több a lendület és az erő, amely mozgat és új lépésekre késztet ezen az úton. Minden, amit művelek nem annyira szakma vagy munka, sokkal inkább életforma és hivatás.