Szép, szeretgetős, nem félős hétvégét!

Valamiféle, különleges, mágikus tér veszi körbe azokat, akik mertek többször meghalni és feltámadni, úgy, hogy közben élnek, igazán.

Azokat, akik merték megölni az egojukat, a mintáikat, a hitrendszereiket. Azokat, akik nem féltek attól, hogy elpusztítsák a felépített személyiségüket, a környezeti elvárásokat, a helyüket amelyet be kellett volna tölteniük, hogy befogadják őket.

Valamiféle finom aura veszi körbe azt, aki már nem hazudik önmagának, aki kiszállt a játszmákból, aki nem akarja megszerezni más lelkét és testét, csak csodálni, tisztelni, szeretni. Finom, puha tér veszi körbe azt, aki szabad, aki lát, aki meghalt, hogy igazán éljen. Azt, aki megélte és megértette, hogy minden elmúlik, de még is örök és el nem veszíthető. Azt, aki mer belezuhanni a másik lényébe, aki nem elvenni akar, hanem felemelni, azt, aki minden pillanatnak örül amit a másikkal tölthet és nem birtokolni akarja.

Szép, szeretgetős, nem félős hétvégét! - - - elvárások, emberi sorsok, félelem, hitrendszer,

Az ilyen emberek körül, finom a tér. Finom az otthon. Finom a létezés. Van nyugalom és élet, a terük nem halott, hanem vibráló, ahol nem tudod, de érzed, ott van minden minőség, ami belső nyugalmat ad. Az ilyen emberek mágikus teret teremtenek maguk körül és az aurájuk úgy vonz mint a fény. Mágikus erő árad abból, aki meg merte járni a saját poklát és végül Mennyországot teremtett.

Ezt érzed az érintéséből, az erejéből, az otthonából. Ez olyan, amit nem lehet mesterségesen felépíteni, ezt élni kell. Élni kell, hogy léteznek olyanok, akiket valamiféle különleges erő vesz körbe, olyan, amiben neked is jó, mint puha párnák között, vagy illatos mező. Az ilyen lénynek aurája van. Mert megdolgozott érte és érted, hogy te is mágikus teret teremthess az életedben.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.