Hogy hogyan éljük az életünket, azt rengeteg tényező határozz meg. Legalábbis bizonyos mértékig ez az állítás igazat foglal magába. Azonban azt, hogy kinek és hogyan akarunk megfelelni azt csakis mi döntjük el, és az a helyzet, hogy igazából senkinek sem kellene megfelelnünk saját magunkon kívül. Végtére is erről szól az élet, hogy megismerjük önmagunkat.

Mindenki próbálkozik, lavírozik az életpályáján, csak éppen az a nem mindegy, hogy hogyan. Nagyon nagyot lehet bukni, ha az ember folyamatosan azt próbálja meg eltalálni, hogy mások hogyan ítélik meg a tetteit, még, ha éppen abban az esetben nem is a saját döntései szolgálnak alapul, hanem mások mintája.

Alapvetően abban hiszek, hogy mindenki rendelkezik a szabad akaratból eredő döntés jogával és ezt el kell fogadja a környezetünk is. Akiknek igazán fontos vagy, azok úgyis elfogadják a választásaidat, hiszen az önzetlen szeretetnek pontosan ez az alapja. Te döntesz a sorsod felett, hogy jobbra vagy éppen balra mész-e. Ha éppen úgy érzed, utazni akarsz, és magad mögött hagyni egy kicsit mindent, akkor el lehet indulni anélkül, hogy behelyeznéd a félelmeidet a történetbe. Vagy ha éppen arra vágysz, hogy csak eltölts egy örömteli, könnyed éjszakát valakivel, akihez nem köt semmi, akkor azt is megteheted, minden gond nélkül. Két sarkalatos példát hoztam fel, pontosan azért, mert mindkét esetben lesznek, akik ellenérvekkel próbálnák meg aláásni a döntéseidet, vagy különböző negatív címkéket aggatnának rád, és éppen ilyenkor kell nagyon észben tartani azt, hogy ez a te életed. Szoktam mondani, hogy mindenki úgy éli meg az életet, ahogyan akarja. Ne akarj mások fejével gondolkozni. Az esetleges pofáraeséseket senki és semmi nem fogja megakadályozni úgysem. Senki nem fog megmenteni és hidd el, hogy te sem fogsz tudni senkit megmenteni önmagától és a döntéseitől. És talán ez nem is baj, hiszen a fejlődés része a fájdalom és a csalódás. Soha ne érd be annál kevesebbel, mert ha nem érzed időnként a rossz érzéseket, akkor még nem éltél igazán. Nézőpont kérdése minden, jó és rossz pedig kéz a kézben jár együtt.

Így előbb-utóbb jobb, ha elfogadod, hogy egyszer csak jön egy pont, amikor megfordul az életünk. Valami történik, ami mindent megváltoztat. Megértjük azt is, hogy az életben minden csak egyszer történik meg. Nincs két ugyanolyan pillanat. És csodálkozva nézünk majd, hogy a dolgok másképp működnek, de ha reményteljesek vagyunk, akkor elhisszük, hogy talán pont ettől válik idővel szebbé, mert ez már nem a múltról szól, hanem sokkal inkább a jövőről.

• életfelfogás fejlődés hozzáállás lélekhangok önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!