Nagyon sokszor éreztem már úgy, hogy azok az emberek, akik sokkal szenzitívebbek, mint az átlag, azok kilógnak a sorból.

Őket nem tudják kezelni. Ők azok, akik azt kapják, hogy „ne agyalj annyit”,” ne gondold túl”, vagy hogy éppen kezelhetetlenek mások számára.

Én is ilyen vagyok, és pontosan tudom milyen az, amikor próbálsz odaadó lenni, türelmes, figyelmes és szeretettel teli mások, vagy a másik iránt, de sorra csak a pofonokat zsebeled be belőle.

Számos alkalommal éreztem azt, hogy én vagyok a hülye. Hogy sosem fogom tudni megértetni majd azt, hogy ez nem egy elcseszett drámaszakkör a részemről, hanem a valódi lelki mélységem. Hibát hibára halmoztam, hogy megfeleljek. És a vége mégis az lett, hogy egyedül álltam ott, ahol fognia kellett volna valakinek a kezem.

De párkapcsolati, és érzelmi szintre lebontva ez annyit jelent, hogy meg kell tanulnunk azt, hogy nem szabad kuncsorognunk a másik szeretetéért. Hogy lesz majd olyan ember, aki érteni, sőt inkább érezni fogja, hogy mi ilyenek vagyunk. Lesz olyan, akiért nem kell folyamatosan küzdeni és harcolni. És vannak azok a rossz részek, amikor meg kell értenünk azt is, hogy nem velünk van a baj. Nem bennünk a hiba, egyszerűen csak a másik töredék annyira sem akarja az egészet, mint mi.

További írások itt!

Instagram ITT 

• érzékenység érzések szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!