Sokan azt gondoljuk, könnyű a férfisors, de abba nem gondolunk bele, hogy míg mi nők, bár sok dolgot másképpen, hitünk szerint mélyebben élünk meg, addig egy férfi ugyanezt képes átélni, átérezni, csupán azzal a különbséggel, hogy ők nem mutathatják olyan könnyen a világ felé fájdalmukat.

Nézem a férfiakat magam körül. Hangsúlyozom, Férfiakat! Nem a csintalan, a világot még nem ismerő kölyköket, akik azt gondolják, a külcsín, és a nagy duma elég ahhoz, hogy egy nőt levegyenek a lábukról. Nem, ők még nem férfiak!

Azokat a férfiakat látom, akik a hétköznapok hősei. A férfiak, akik nap, mint nap megküzdenek azzal, hogy erősek maradjanak. Azokat a férfiakat, akik még nem felejtették el a tisztesség fogalmát. A szeretet fogalmát. Azt, hogy hogyan bánjanak velünk, nőkkel, anyákkal, érzésekkel. Ők azok a férfiak, akik harmóniára törekednek.

Ők azok a férfiak, akik már nem játszani akarnak, hanem tenni dolgokért. Jövőt építenek, teret engednek, és igazán éreznek. Nem üres szavakkal dobálóznak, hanem cselekedetekben nyilvánulnak meg.

Nem, ők nem gyávák, ha kell, vállalják a lelkük mélységét. Igen, olykor elmennek és lerészegednek a barátokkal, de nem lesznek arrogánsak. Megmaradnak embernek, mindig, minden nehezítő körülmény között.

Látom, hogy sokszor bár keménynek mutatják magukat, a szemükben ott van a múlt okozta teher. A be nem gyógyult sebek. Az elvesztés, a kudarc és az elengedés élménye.

Mert nekik is hiányzik sokszor, hogy legyen, aki hazavárja őket. Hogy legyen valaki, aki társuk és nem csak szeretőjük az ágyban. Valaki, aki mögé lát annak a szerepnek, amit a mindennapok rájuk kényszerít. Na, meg a társadalmi norma.

• férfiak férfiszempont lélekhangok női szemmel

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!