A gyermekkor nagyon sok mindent meghatározhat a felnőtt életünkben. Még akkor is, ha aktívan dolgozunk magunkon és azon, hogy meggyógyuljunk, nehéz leküzdeni a múltat, és sokszor sajnos a csomag velünk is marad valamilyen formában. Íme néhány jele annak, hogy valakinek valószínűleg nehéz gyerekkora volt:

Megszokásból, kényszeresen és mindenért bocsánatot kérnek. Még olyan dolgokért is, amelyekhez semmi közük nem volt. 

Őrülten törekszenek arra, hogy stabilitás legyen az életükben. Megtanulták, hogy ne bízzanak senkiben,így mindent maguk csinálnak.

Bizonytalanság. Ha valaki bizonytalan, az általában azért van, mert gyerekkorában nem volt biztonságban. A szülői szeretet jellemzően feltételekhez volt kötve, és hangulattól függően változott. A gyermek azért válik bizonytalanná, mert a szeretet nem garantált, ezért, hogy "kiérdemelje" ezt az alapvető szükségletet, egész életében olyan társadalmi rejtvényeket próbál "megoldani", amelyek nem léteznek. A képzeletbeli rejtvények állandó megoldása fárasztónak bizonyulhat, ezért ezek az egyének hajlamossá válnak az elszigetelődésre.

A durva vagy veszélyes helyzetekben mindig gyorsan és összeszedetten cselekszenek. Az, hogy egész életükben stresszes dolgokkal kellett foglalkozniuk, kifejlesztette bennük azt a képességet, hogy krízishelyzetben jól tudjanak reagálni, vagy legalábbis gyorsan. 

Hajlamosak elszigetelődni másoktól. Ezt sokszor a környezetük nehezen éri meg, hiszen olykor minden ok nélkül "eltűnnek" a barátaik/szeretteik elől. 

Amikor a dolgok feszültté válnak, aktívan figyelnek mindenre, ami történik, és mindenki más cselekedeteire. Nagyon jól olvasnak az emberekben is, ezért jó emberismerők is, de még mégis nagyon nehezen kezelik a szoros kapcsolatokat. 

Koraéretté válnak hamar. Mindez azért, mert már egészen kicsi gyermekkorban képesnek kell legyenek saját szülőként működni. Felnőttként beszélni. Ez is azt mutatja,  hogy gyorsan fel kellett nőniük.

• gyermekkor nehéz gyermekkor traumák feldolgozása

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!