Veszteségek és sikerek

A kedvenc könyveimet újra és újra elolvasom. Nem határozott céllal teszem, mert szeretem újraolvasni a könyveket, egyszerűen csak gyakran alakul így. Pakolgatok, keresek valamit, beleolvasok ebbe-abba, aztán azt veszem észre, hogy nem tudom letenni a kötetet, s az ágyam mellé teszem, kijelölve a következő, olvasásra váró könyvet, ami egyszer már heverészett az ágyam mellett.

Egy pillanatig sem bánom, hogy az új olvasmányok mellett mindig kézbe kerül egy-egy régi is. Érdekes látni mennyit változtam az elmúlt években, mennyi mindent látok másként, és nem utolsó sorban: vannak történetek, tanulságok, amelyekhez szükséges némi érettség, hogy valóban eljusson hozzánk az üzenete.

Alapvetően a vidám, érdekes történeteket szeretem, illetve azokat, amelyekről úgy gondolom, hogy tanító célzattal születtek és igyekszem is tanulni belőlük. Az egyik kedvenc történetemet vagy tucatszor olvastam, s most újra sorra került, talán, mert az én életemben is aktuális lehet az üzenete, amire a legutolsó olvasás alkalmával jöttem csak rá.

A boldogságról szól a novella, és a veszteségekről – legalábbis legutóbbi megállapításom szerint. Arról, hogy az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy az ember megtanulja kezelni a veszteségeit, gondolkodtam el a történeten, amit már vagy tízszer olvastam az elmúlt években. Meg kell tanulni a helyén kezelni a veszteségeket, az emberi és egyáltalán mindenféle vereséget, szusszantam nagyot, és becsuktam a könyvet. Meg kell tanulni továbblépni a különböző helyzetekből, legyen szó sikerről, veszteségről, fájdalomról, és tudomásul kell venni, hogy ez is az élet része. Hogy az élet a fent és lent váltakozásából áll, s ez mindenkire egyformán vonatkozik.

Nem létezik sportoló, aki egész életében csak a dobogó csúcsán áll. Míg az ember odáig eljut sok megpróbáltatás éri, ami nem csak fizikai, hanem lelki izmait is edzi. S hogy eljut odáig, annak egyik feltétele, hogy nem adja fel, amikor épp veszít. S nem adja fel akkor sem, ha esetleg tisztában van azzal a ténnyel is, hogy nem feltétlenül válik életében világbajnokká, mégis megtesz a tőle telhető legjobbat. Nem létezik olyan pénzügyi guru sem, akit életében ne ért volna anyagi veszteség, sőt, akár ne veszítette volna el az egész vagyonát. Azért nem, mert az élet nem az állandóságról szól, folyton áramlik, változik, alakul, s hol nyerünk, hol veszítünk.

Az emberi kapcsolatokkal sincs ez másképp! Mindenki élt már át szerelmi bánatot. A legtöbben már az óvodában, s lám, mégis itt vagyunk… Túléltük, s célszerű ennek megfelelően a helyén kezelni és túlélni más érzelmi veszteséget is. Tudni kell, hogy az élet akkor is, most is, minden helyzetben, minden pillanatban áramlik tovább: új helyzeteket hoz, új körülményeket, új kihívásokat. Nem érdemes régi történetekbe, veszteségekbe beleragadni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!