Vitorlás kaland Görögországban

Autóbusszal, szamárháton és hajóval - így közlekedik az, aki alaposan szeretné bejárni a hellén szigetvilágot.

2011 októberében a családommal és néhány barátunkkal szerveztünk egy vitorlástúrát a kormányos által már ismert és kedvelt, az Égei-tengeren található Dodekanisos szigetekre, amelyek Görögország legdélkeletibb részén a kis-ázsiai török partok mellett fekszenek. A szigetcsoport neve, a dodekanissi szó 12 szigetet jelent. A nagyobbak mint Ródosz, Samos, Kos történelmi emlékekkel teli ismert turistacélpontok, a kisebbek pedig csak a vitorlázók által ismert és elérhető hangulatos, csendes, vadregényes helyek, halászfalvak.

A csapatunk Budapestről repülővel athéni átszállással érkezett Ródoszra. Meglepetésünkre, ahogy a gép leszállt a tengerparti reptéren a pálmafák vízszintesen vergődtek a szélben és esett az eső. Ráadásul szinte nem is vittünk meleg ruhát, így a helyszínen vásároltunk magunknak néhány vízhatlan kabátot. Az időjárás miatt a tervezett indulás is tolódott, de Ródosz nyüzsgő keleties óvárosában nem unatkoztunk.

Másnap pedig - még szintén nem hajóval, hanem autóbusszal - elkirándultunk Lyndosba, amelynek fő látványossága a tenger felett meglehetősen magas hegyre épült fellegvár, vagy ahogy a helyiek hívják, akropolis. Ide szamárháton is fel lehet jutni.

Harmadik nap végre kellemes szélben vitorlázva megérkeztünk első állomásunkra Symi szigetére, de nem a fővárosba, hanem egy öbölbe, ahol néhány házon kívül összesen egy impozáns kolostor található.

Következő nap átkeltünk Nisiros kicsiny vulkanikus szigetére, hogy megnézzük a kialudt vulkán kopár kráterét, amelyben mai napig is forró a talaj, és kénes gőz szivárog a sziklák közül.

Nisirosból néhány órás sportos vitorlázással Kos szigetére érkeztünk, ahol hatalmas, elegáns, modern kikötő várja a vitorlázókat. Viszont mi inkább a sokkal hangulatosabb óvárosi kikötőben, a velencei lovagvár falának tövében kötöttünk ki. A szigeten és a városban is számos antik emlék és látnivaló található, többek között Hippokratész fája.

Másnap a nem túl távoli Kalymnos szigetén találtunk egy hangulatos öblöt, ahol a helyi szivacs halász és egyben a falu tanítója meghívott otthonába, amely egyúttal taverna is, ahol szivacs halászattal kapcsolatos és családi fotók mellett borral, sült hallal vendégelte meg a társaságot. A hely, ahogy a taverna neve is elárulja paradicsomi hangulatú.

Sajnos el kellett hagynunk ezt a vadregényes helyet, és utolsó hosszabb (40 tengeri mérföld) vitorlázással megérkeztünk a Samos szigetén fekvő Pythagorion városkájába, ahol meg kellett válnunk a már megszokottá vált hajónktól. A hely nevéből természeten következik, hogy itt volt Pitagorasz szülőhelye - számolt be a horgonytfel.hu a kalandos görögországi vitorlázásról.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!