Felismerem, hogy nem tudom megváltoztatni a környezetemben élő emberek hozzáállását és gondolkodásmódját. Nem tudom meggyőzni őket, hogy az én szemüvegemen keresztül lássák a világot, de talán nem is kell.

Az igazság az, hogy megmenteni sem tudom az embereket. Mindenki csak saját magán tud segíteni igazán, csak a saját hóna alá nyúlva tudja kirángatni magát az őt mélybe rántó érzések gyűrűjéből. Nem lehet az emberek szájába adni bizonyos mondatokat, nem lehet helyzetekbe kényszeríteni őket, de életed főszereplőivé sem tehetsz olyat, aki igazából csak kellékesnek jelentkezett. Az emberek változnak egy bizonyos mértékig, de csakis magukért, csakis a saját tempójukban. Ezt el kell fogadni. 

Lassan megtanulom, hogy csak magamon tudok változtatni, csak a saját hozzáállásomon. Lassan elfogadom, hogy nem tudom befolyásolni a körülményeket sem. Néha az élet a kontrollálásunk nélkül zajlik, és az események úgy vágtatnak ki a kezeink közül, mint egy megvadult elefántcsorda. Néha meglepnek az emberek, néha csalódsz bennük. Van, hogy saját magadban is. De az élet ilyen: jó és rossz dolgok folyamatos örvénye. Lassan megtanulom, hogy van, amikor süt a Nap és szétvet az energia, de vannak olyan napok is, amikor már azt felírhatom a nap teljesítményeim közé, hogy egyáltalán kikúsztam az ágyból.

Lassan megtanulom azt felelni, hogy „és akkor mi lesz?” Mert tudom, hogy mindig lesz valahogy. Lassan megtanulom kevésbé görcsösen magamhoz ölelni az elvárásaim, lassan felfogom, hogy magamban is egész vagyok. Hogy nem kell mindenképp valaki, aki naponta elmondja, hogy mennyire fantasztikus vagyok. Hogy én is lehetek az az ember, aki engem leginkább szeret.

A szerelem nem tesz mindent helyre, a társadalom sose hordoz majd a tenyerén, a barátok pedig sokszor csak addig lesznek jelen, amíg te minden idegszáladdal rájuk tudsz koncentrálni.

Veheted ezt úgy, mint egy rettenetes fejlemény. Vagy akár építkezhetsz is belőle, a döntés a tiéd.

• döntés elfogadás fejlődés önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!