Márkamánia? Miért kell a márka?
Schiffer Miklós írásából megtudhatjuk, hogy miért és hogyan alakult a 20 század második felében a mindent uraló és átható márkahűség. Avagy: Amin nincs márkajelzés az ma már szinte nem is létezik!
Ez az egész lógó mánia valamikor a hetvenes évek derekán kezdődött, mikor is az általam nagyra becsült Pierre Cardin rájött arra, hogy a nevével „felüljegyzett” tárgyakat sikeresebben tudja forgalmazni, a vevők szívesen hordanak „jól beazonosítható” Cardin darabokat. Cardin még a párizsi egyik jelképnek számító Maxim’s éttermet is megvette azért, hogy az egész világon MAXIMS márkanevű pezsgőket, csokoládét, kekszeket és illatszereket valamint estélyi és alkalmi ruha kollekciót forgalmazhasson
Cardin utazótáskák 2003
Pierre Cardin karórák 1970
Az új ötlet hamar követőkre talált - több pénzt hoz a bőrönd a babakocsi és az illatszer, mint a ruha - és a tervezők szignójával, nevük kezdőbetűivel vagy más szimbólumokkal ellátott tárgyaik ellepték a nyugati áruházak és üzletek polcait. Ezután következett a liszensz biznisz majd a teljes lesüllyedés és káosz. Mivel a milánói divat csak ez után indult hódító útjára Versace, Armani, Ferré és a többiek „kimaradtak” ebből a francia házakat egy évtized alatt erősen leértékelő és megtizedelő folyamatból.
Chanel ötletek tetkó, gitár ,bumeráng és tölcsér
Emporio Armani görkori
YSL öltönyök a C&A láncnál, Balmain töltőtollak 15 dollárért, Cardin ágyékkötő, cigaretta és babakocsi, Gucci pénztárcák az olcsó áruházláncoknál, Dior ing a Wall- martnál… hogy csak pár elrettentő példát említsek. A márkák rengetek kárt okoztak önmaguknak, de a kilencvenes években – azok, akik még léteztek – visszavásárolták a saját nevüket annak érdekében, hogy egységes imázsú és minőségű termékeik legyenek.
A folytatáshoz kattintson ide.
Kapcsolódó link: tiffany.blogter.hu
Forrás: tiffany.blogter.hu
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez