Pandorum
Félig sci-fi, félig horror, cseppet sem új műfaj. A Pandorumhoz sok hasonló filmet termelt már ki Hollywood, de pusztán azért kritizálni a filmet, mert félig Nyolcadik utas... és félig Halálhajó, tehát "koppintás", szerintünk nem fair. Ezen az alapon az 1902-es Utazás a Holdba óta nem szabadott volna sci-fit forgatni...
Az amerikai - német produkció a kasszáknál és a minden látó és értő (vagy magáról úgy gondoló) kritikusoknál is hatalmasat bukott, pedig. Pedig nem eleve elrendelt volt, hogy a Pandorum bukjon mindent. A film alapötlete nem túl acélos, ez valóban igaz, viszont számos olyan elemet tartalmaz, a látvány, hangulat, s a kidolgozottság terén, mely színvonalassá teszi a Pandorumot. A sci-fi horror mint műfaj értelemszerűen a nyomasztó, félelemre épülő technikákkal elsősorban az ijesztésre épít, s ezt be is tartja szinte végig a film. És sci-fi is, még ha a jövőbeni Noé bárkájának története már meglehetősen elcsépelt is. Viszont azért lehúzni a filmet, mert a hős az utolsó pillanatban rakja vissza a legókockát a reaktorba, vagy hogy a hősnő a film végén szerelmes pillantásokkal néz fel a főszereplőre, kicsit álságosnak érezzük. A finnyás kedvű kritikusokat korábbi filmekben ugyanezek a toposzok a legkevésbé sem zavarták, így ez a kritizálásroham, ami az USA-ban most kitört, szinte teljesen érthetetlen (különösen, hogy az Avatar féle plagizálást még korántsem nézték ilyen árgus szemmel).
A Pandorum kellemes esti film, melynek igenis ott a helye a sci-fi rajongók gyűjteményében (közvetlenül az Alien és a Halálhajó mellett), még akkor is, ha valaki DVD-n látja először. És ki tudja, még az is előfordulhat, hogy a Bombák földjén-hez hasonlóan a Pandorum is csak a DVD fronton lesz sikeres.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez