Unisex história
Jelentős fejlődéstörténettel rendelkezik az uniszex, s a közhiedelemmel ellentétben nem a hatvanas évek hippi mozgalmának terméke. Valójában a két nem közti eltérő öltözködés jóval Krisztus előtti időszakból ered, Számtalan népnél azonban máig sincs különbség a két nem viselete között.
A ruhatörténetben fellelhető bizonyos párhuzamosság a férfi és a női viseletek között. Az 1700-as évek közepének rokokójában nem csupán a szoknya bő, hanem a férfiak kabátja is. A vadászatok alkalmával pedig a nők ugyanolyan inget, kabátot viseltek, mint a férfiak. Az első nők, akik a múlt század harmincas, negyvenes éveiben férfiruhába öltöztek-, mint például George Sand, az első emancipált nő, aki szivarozott és nadrágban járt- különcök voltak az emberek szemében. De Szendrei Júliáról is azt írják, hogy szivarozott és férfizakót hordott. Mindez szándékos feltűnni akarás volt, annak külsődleges bizonyítása, hogy nem tartoznak az átlagemberek közé. Az viszont már valóban a női emancipációs mozgalmakhoz kötődő jelenség, hogy az 1880-as években a divatban megjelenik a férfias kosztüm, de még mindig szoknyával, s férfizakót utánzó, egyszerű szabású kabáttal. A ruhatörténet és az emancipációs mozgalom históriáját párhuzamosan szemlélve azonban mindez nem azt jelenti, hogy e mozgalmak terjesztenék el a női divatban a férfiruhát. Ez csupán a gondolkodásmód azonossága a divatban és az emancipációs mozgalomban. Spontán jelenség, amennyire persze a divatirányítók eszébe jut, hogy a nők szívesen viselnének férfiruhákat is. A kilencvenes években így jelenik meg az utcán- biciklizéshez- a nőkön a bő formájú nadrág, amely praktikus, és botránykő is. A következő skandalum 1910-ig várat magára, amikor a divatdiktátorok kitalálják a nadrágszoknyát.
A közvélemény ugyanis elképzelhetetlennek tartotta, hogy a nők a nadrágot vagy annak valamilyen variánsát viseljék. Az első világháború idején azonban, amikor a nőknek ugyanúgy kellett dolgozniuk, mint a férfiaknak, háttérbe szorult az a kérdés, hogy mi a nőies? Ekkor jelenik meg rajtuk a térdig érő nadrág, megint csak praktikumból. Az a sokk, amely Európát éri a világháborúval, magával hozza azt is hogy a háború utáni ifjúság felrúgja a szülők számára még fontos erkölcsi normákat. Megjelenik az új nő típusa, a garconne, ami egy szójáték, hiszen a garcon a franciában fiút jelentő főnév. Ennek nőiesített formája a garconne. Ez már annak a törekvésnek a terméke, hogy a nők olyanok legyenek, mint a férfiak. Ebben az időben a melltartó, a kombiné azt a célt szolgálja, hogy „eltüntesse” a keblet. A XX. Századi divat arról szól, hogyan férfiasodnak különböző formákban a nők. A harmincas években a sportlady az ideál, a negyvenes években a széles vállú, nyúlánk amazon, s ezek mind a férfidivatot utánozzák. Marlene Dietrichhel a nadrág teljes polgárjogot nyer, s nem csupán sportoláshoz, de mindenféle alkalomhoz.
Az uniszex viszont nemcsak arról szól hogyan „férfiasodnak” a nők, legalábbis öltözködésükben. A Fogalom arra is utal, hogy a férfiak elkezdtek „nőiesedni”.Ennek a jelenségnek is megvan a maga fejlődéstörténete. S erre a Kramer kontra Kramer című film is példa-, hogy a férfiak ugyanolyan jogokat akarnak szerezni, mint a nők. Megkezdődött tehát egy „fordított” emancipáció. A nők megszerezték a férfiak jogait, ugyanakkor a férfiak nem kapták meg a nők jogait, szerepkörét. Egyfajta kiegyelődésre lenne szükség ezen a területen, s ennek jeleit lehet felfedezni az uniszex megjelenésében. Az uniszexben két dolog tükröződik. A nő nem akarja nőiességét hangsúlyozni, a férfi pedig nem akar erős, a minden bajra megoldást találó szuperférfi szerepében mutatkozni, hanem időnként szeretne sírni, a gyerekéhez ragaszkodni. Az uniszex tehát véleményem szerint a két nem szerepköréhez fűződő ideák megszűnésének kifejeződése is. Ugyanakkor az emberi szabadságnak a divatban való megnyilvánulása. Napjainkban lényegesebbnek érzem azt, hogy a fiúk lányosan öltözködtek, mint a lányok fiús viseletét. Hiszen gyakorlatilag a lányok mindent hordhatnak, s nem tud olyan ruhadarabot mondani, ami csak a férfiaké: ebből a szempontból a nők teljes mértékben birtokukba vették a férfivilágot. Ezzel szemben a férfiak nem viselhetnek mindent, és ez végül is előítélet
Ez a jövő még bizonytalan. Ami viszont biztos: az uniszex nem a hatvanas évek ifjúsági szubkultúrája termelte ki, s életkorhoz sem köthető. De igen, életkorhoz köthető. Mert bizonyos életkor felett a lázadó korosztályok is visszatérnek a hagyományos öltözködéshez. A divat ugyanis üzlet, s a divatházak igyekeznek elébe menni az igényeknek, s igyekeznek mindent eladni. Az uniszex megjelenéséhez a kereskedelem trükkje is hozzájárult. 1964-ben feltűnik a miniszoknya, ami nem éppen nagy üzlet a textilgyáraknak, ezért behozzák a midit és a maxit. A közönség azonban nem tudja, melyiket válassza, s ezzel egyértelműen a nadrág győz. A hetvenes évek a divat olyan korszaka volt, amikor egy fiatal lánynak egy szoknyája volt és három nadrágja. Ekkoriban már érezhetően hatott az uniszex. Amit csak felerősített mindkét nem törzsviselete a farmer. Ez egyértelműen az uniszex egyik alapja, amely a fiataloktól indult el. A divat mindig is a nemi vonzóerőre kidolgozott eszközrendszerrel igyekezett hatni. A hatvanas évektől arról szólt a divat, hogyan takarjuk el a női bájukat. A derék nem karcsú, a csípő nem kerek, a bő, nagy pulóver „eltakarja” a nőt. A divatnak mára talán nem is kell ezzel az eszközrendszerrel dolgoznia. Ez csupán addig volt fontos, amíg ez volt az egyedüli mód a női bájak megismerésére. Most kimegy az ember a strandra és mindent láthat…..A szexuális kultúra óriási változásairól ebből a szempontból nem is beszélve. Az öltözködés- különösen a tinédzsereknél- elsimítja a két nem közötti különbséget, anélkül, hogy szürkítene. Sőt!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez