Bonyolódnak a kapcsolatok

Nem egyszerű a nőkkel bánni vagy kiismerni őket, ez tény. Nagyrészük teljesen másképpen viselkedik különböző szituációkban, az egyik férfival a hős szerelmesnőt éli meg, a másikkal a kurvát, a harmadikkal megint valami mást. Ma már nem egyedi eset, hogy egy fiatal nő egyszerre több pasival tart fen közelebbi kapcsolatot, az egyik például harmincas, jól szituált, esetleg családos férfi, aki kényezteti, a másikba teljesen szerelmes, de nem tudja elképzelni vele a jövőjét, a harmadikban pedig azt a férfit látja, akivel majd családot alapíthat, mert elég megbízhatónak tartja. Ezek a lányok úgy látják, hogy a probléma abból adódik, hogy a férfiak rögtön a végleges kapcsolatot keresik, amiben dagonyázhatnak életük végéig anélkül, hogy tennének érte bármit is, ők viszont csak a számukra legideálisabbal érik be és ha az adott pillanatban ezt több férfi tudja csak együttesen teljesíteni, hát nem sokat vacilálnak, hogy mit tegyenek.

Azt pedig abszolút a férfi hibájának és éretlenségének tartják, hogy nem tudják beilleszteni magukat azonnal az adott szituációba, nem látják át a saját helyzetüket, hogy mire alkalmasak és mire nem. Úgy gondolják, hogy a férfiak szinte mindig csak egyetlen tulajdonságukkal operálnak, pl. ha valaki izmos, akkor csak ezt a tulajdonságát villogtatja és olyan nőket keres, akik a kigyúrt típust keresik. Akinek pénze van, az kizárólag olyan nők iránt érdeklődik, akik a tehetős pasikra buknak, holott ha más tulajdonságait helyezné előtérbe a nagyérdemű előtt, lehet, hogy egészen más típusú kapcsolatokra tehetne szert, mint addig és lehet, hogy elégedettebb lenne az életével.

Ráadásul mindannyian tele vagyunk előítéletekkel. A nők már előre bekategorizálják a férfiakat éppúgy mint a férfiak a nőket és nagyon nehéz megmagyarázni vagy inkább felesleges is magyarázkodni a kilétünk felől. Ha egy nő szép és jól öltözött, ránézésre lekurvázzák, ha egy férfi elegánsan jelenik meg egy szórakozóhelyen, megállapítják róla, hogy csak a pénze miatt érdemes szóbaállni vele. Persze nem szabad elszakadnunk a magyar realitástól, be kell látnunk, hogy a mai fiatal nők egy része a testével keresi a kenyerét.

Legtöbbször nem is beszélnek mellé, ha a témáról faggatom őket. Az átlag magyar nő nem tud a fizetéséből kijönni, egyedül lakást (albérletet) fentartani, telefont fizetni, egy kicsit élni. Arról nem beszélve, hogy a házasság sem vonzó intézmény a huszas éveik elején és közepén lévő mutatós nőknek, mit várnak hát tőlük a férfiak, teszik fel a kérdést. Amíg a legkelendőbbek, addig élni akarnak a helyzet adta lehetőséggel és sokan egyáltalán nem tartják megvetendőnek, hogy nem akarnak a nemes koldus szerepében tündökölni. Erre senki sem kíváncsi, még a férfiak sem, bár ők ezt lelkesen tagadják. Ezek a nők nem akarnak egy életen át kiszolgáltatott helyzetben élni, csillogó fiatalkorra vágynak és ha kell, bevállalnak az önálló egzisztenciáért, a jólétért egyet s mást.