Dönts és ne add fel!

Akárhányszor egyedülállókkal beszélgetek, mindig ugyanaz a gondolat fogalmazódik meg bennem: nem tudják, hogy mit akarnak. Mintha akarnának is változtatni a helyzetükön, meg nem is. Általában nagy elánnal beszélnek a mindent felülmúló szerelmi kapcsolat vágyáról, de úgy tűnik az sincs igazán ellenükre, hogy egyedül élnek.

Ha jobban belegondolok azokat az embereket, akik végül rátaláltak a párjukra az különbezteti meg tartósan szingli társaiktól, hogy kitartóan keresgéltek, klubokba, tanfolyamokra, társaságba jártak és hittek a boldogság megtalálásában. A magam részéről nekik adok igazat, az élet a szerelemről, az intimitásról kell hogy szóljon.

Azt hiszem mindenki sokat segíthet magán, ha őszintén tisztázza legbelül, hogy mit is szeretne. Nem mindenkinek való a párkapcsolat, de aki szerelemben, együttélésben, házasságban képzeli el az életét, az ne adja fel, tegyen érte, folyamatosan, kitartóan és következetesen addig, amíg meg nem találja azt az embert, aki megfelel az elképzeléseinknek. Persze sokszor nem elég tenni érte, néha egy kicsit át kell formálni a nagy Ő-ről alkotott elképzeléseinket is, ugyanis azok gyakorta túlságosan mesebeliek az amerikai filmeknek, a reklámoknak és a magazinoknak hála.

Úgy látom viszonylag sűrűn fordul elő, hogy ha kitartóak vagyunk és vesszük a fáradságot a másik megismerésére, nem ragadunk le a külsőségeknél, hanem nyitottak maradunk olyan emberek felé is, akik nem feltétlenül tartoznak az általunk vágyott "álom" kategóriába, ránk találhat a szerencse. Gyakran látok olyan eseteket magam körül, ahol azok az emberek, akik nem zárkóztak el a másiktól (csak mert az nem Brad Pitt-nek vagy Jessica Alba–nak született) megtalálták a boldogságot. A szerelem gyakran nem olyan formában érkezik, ahogy azt álmainkban elképzeljük.

Persze ahhoz, hogy valakire rátaláljon a szerelem nem árt, ha elsőként időt szán arra, hogy másokkal megismerkedjen. Erről a gondolatról gyakran eszembe jut az asztrológus barátom, aki rendszeresen mondja szerelem után ácsingózó ügyfeleinek, hogy aki napi 24 órát a munkájával, a karrierjével foglalkozik, az ráfordított idő hiányában nehezen fog magának társat találni. Nem könnyű feladat a munkahelyi sikerekről lemondani, mert a fogyasztói társadalom elvárásainak megfelelően lehetőség szerint mindenki sikeres és gazdag életet szeretne élni, de aztán az sokszor végül nagyon sivárnak mutatkozik.