Nem tudom pontosan, hol döccent meg a szekér, vagy hol döntött úgy a világ, hogy megálljt parancsol. Talán nem divat figyelni a kényelem miatt, talán elszoktunk a legegyszerűbb dolgainktól, és nem merünk hinni sem a természet erejében, és lassan saját erőnkben sem.
Játék
Nem tudom pontosan, hol döccent meg a szekér, vagy hol döntött úgy a világ, hogy megálljt parancsol.
Talán nem divat figyelni a kényelem miatt, talán elszoktunk a legegyszerűbb dolgainktól, és nem merünk hinni sem a természet erejében, és lassan saját erőnkben sem.
A hétvégi David Hodek koncert többszörösen jelentett csodát. A zsenialitás éppen úgy ott lakozik a következő nemzedékekben, ahogyan a jövőt is ők rejtik. Mosolyogva, sokkal kevesebb gonddal, és megoldási kényszerrel, ahogyan mi azt megszoktuk.
Lassan, de biztosan épül egy kicsit lassabb, de emberibb világ, igaz, bízni kell benne, hogy ezt a művet nem előzi meg semmiféle pusztítás, ugyanis a romokon képtelenség boldognak lenni. És azt sem szeretné senki valójában, hogy a múzsák néhány évre elhallgassanak.
A hálózatba kapcsolt világ érdekes lehetőséget teremt, amellett, hogy lebontja az eddig megközelíthetetlen falakat. Újra sokan beszélgetnek egymással, és amennyiben a logika jó, akkor a virtuális tér előbb-utóbb személyközi térré válhat, és létrejöhet egy olyan emberi környezet, ahol képesek vagyunk ismét magunk mellett néha másra, vagy másokra is gondolni, de legalább időt szakítani.
A lényeg bennünk van. A családunkban, a barátainkban, és a világunkban.
Mi teremtünk mindent, és ha képesek vagyunk ezt elfogadni, talán a múzsák is vissza-visszatérnek mindennapjainkba, és elhisszük, hogy nem csupán kellemetlen dolgok vesznek körül minket.
Akkor is, ha szinte napi huszonnégy órában ezt a látszatot keltik.
Illetve keltjük mi magunknak.
Érdekes játék az élet.
De azért szeretnivaló.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez