Kinek kell “rendes nő”? Az havonta csak egyszer szexel…

Mindig azt gondoltam, hogy minden férfi álma egy igazi rendes nő, akinek első és utolsó a családja, nem keveredik zűrös magánügyekbe, tisztességes, meleg vacsorával várja haza a férjét, szépen neveli a gyerekeket, amolyan mintanő. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez így is van, meg nem is…

Pár éve nyáron összefutottam egy kedves férfi ismerősömmel és ahogy rég látott barátoknál ez lenni szokott udvariasan érdeklődtünk egymás élete iránt. Egy mellékesen elejtett mondatban megjegyeztem, hogy ugyan "vadmacskásan" néz ki a felesége, akit nemrégiben láttam először, de bizonyára nagyon rendes nő. - Rendes nő? – kérdezett vissza. Dehogy rendes! Kinek kell egy rendes nő? Az havonta csak egyszer szexel, azt is csak úgy ímmel-ámmal, hogy az életkedve is elmegy a férfinak. Ráadásul unalmas vele az élet, olyan az egész, mintha egy múzeumban ülnél a polcon, csak meghalni lehet mellette. Lehet, hogy akadnak viták az asszony mediterrán vérmérsékletéből adódóan, de úgy néz ki, úgy öltözködik ahogy nekem tetszik, büszkén megyek végig vele az utcán és ami még ennél is fontosabbb, jó szexuális életünk van - ez számít egy férfinak. - Na de ennyire? – kérdeztem vissza döbbenten. - Ennyire. – mondta. Ti nők hajlamosak vagytok túlgondolkodni, túldimenzionálni a férfiakat, sokkal-sokkal egyszerűbbek vagyunk, mint ti a bonyolult lelkivilágotokkal azt elképzelitek. Elmagyarázom: ha a nő elfelejtett elmosogatni szexelni kell – rögtön nem tűnik fel annyira. Ha rendetlenség van, szexelni kell – máris alig látszik. Nincs otthon kaja? Megint csak szexelni kell, aztán majd szex után elmegyünk valahova eszünk egy pizzát vagy rendelünk valamit. Persze ettől még nem oldódnak meg a problémák, mert egyszer tényleg el kell mosogatni, ki kell takarítani, főzni is kell, meg mindenféle házimunkát elvégezni, de sokkal kevesebb az ezekből adódó vita, mintha nincs minden alkalommal szex. Ilyen a férfi. Rendszeres, jó szex-szel nagyon sok mindent el lehet érni nála, még olyan helyzeteket is, amit egyébként lehetetlenség megoldani. Nem kell ezt túlagyalni, túlbeszélni, lelkizni, magyarázni, szexelni kell és kész.

Hiszem, hogy csak akkor tudunk egymáshoz közelebb jutni, ha
őszinték vagyunk. Nos, köszönöm
szépen a felvilágosítást. A magam
részéről a női oldalról szeretném
megtámogatni az elképzeléseteket úgy, hogy
mindketten jól járjunk. Sajnos az emancipációval,
nagyon ostobán, kivívtuk magunknak a jogot arra,
hogy mi is legalább két-három műszakban dolgozzunk.
Ennek az egyik következménye az lett, hogy estére
meglehetősen fáradtak, kimerültek vagyunk és nem
mindig van kedvünk szerelmeskedni, sőt, legyünk őszinték,
örülünk, ha időben ágyba kerülünk és jut annyi időnk alvásra,
hogy nagyjából regenerálódjunk. Sajnos óhatatlan következménye
ennek az, hogy ti máshol keresitek és találjátok meg a testi
szerelmet, ami aztán (most már tudván annak fontosságát,
ill. hiányának a tragédiáját) rossz irányba tereli a házasélet
vitorláját. Mi persze továbbra is azt szeretnénk, ha
elismernétek az erőfeszítéseinket, amiket "rendes nőként"
megteszünk a családért, ugyanis ezek nélkül nem működik
a közös élet. Bizony kézcsókot érdemel minden nő a
háztartásban elvégzett munkáért, a tiszta ruháért, a biztos
háttérért és a jól nevelt gyerekekért.

Ha azt szeretnénk hogy mindenki elégedett legyen, bizony
egy kicsit mindkettőnknek kompromisszumot kell hoznunk.
Mivel mi ugyanúgy dolgozunk, mint ti, segítségre van
szükségünk, hogy legyen elég energiánk, közös szabadidőnk,
amit együtt eltölthetünk, amit egymásra fordíthatunk. S ígérem,
hogy mi kedvesen, nőiesen fogjuk bevetni ezt az apró trükköt az
együttélésbe, s kizárólag úgy közelítünk meg benneteket a feladattal,
hogy ne essen csorba a férfiúi büszkeségeteken. Nem fogunk
követelőzni, erőszakoskodni, lesz annyi eszünk, hogy kedvesen
odabújunk és belesúgjuk a fületekbe: Drága szívem! Segíts kérlek
felporszívózni, cserébe kapsz egy "puszit…"