Lassan fél éve, hogy a világ megtanulta mi fán terem a „Wikileaks”, és kicsoda annak egyik prominens képviselője: Julian Assange. Ma még nem látható tisztán, mi lesz a sorsa ennek az embernek, de még csak az sem, milyen hatása lesz a világra az általa okozott – szinte csak nagybetűvel emlegetett – „Botrány”. De egy biztos. Az amerikai nagykövetségek valószínűleg többszörösen biztosítják bizalmas levelezéseiket mint eddig.

A Wikileaks botrány
Julian Assange titka

Ami nem mellesleg nem nehéz, hiszen azokhoz a bizalmas iratokhoz elég volt egy Irakban szolgáló katona, egy írható CD, és már az interneten is volt az egész anyag. Egészen pontosan a Wikileaks nevű cégnél, párdon, nonprofit cégnél, mely azóta is szorgosan – és persze időben jól elosztva osztja meg a nagyérdeművel az információkat.

Az amerikai diplomáciának ez természetesen – pestiesen szólva – óriási égés. No nem az iratok tartalma, hiszen nem kell ahhoz a diplomáciában mozogni, hogy valaki jól tudja, az ilyenfajta elemzések a világ összes országának külpolitikájának a része. Sokkal inkább kínos, hogy ezek az elemzések – melyek bizony számos alkalommal az elemzett személyre vagy épp országra volt inkább terhelő – ilyen könnyen kikerülhettek az amerikai hatóságok kezéből. Joggal tehetjük föl tehát a kérdést, vajon miért volt akkor szükség a 2001-es események utáni szigorított szabályozásokra, ellenőrzésekre, ha az amerikai diplomácia kevésbé tudja titokban tartani a saját titkait, mint a falusi asszonyok a sarki pletykákat a vasárnapi mise után.

Nyert volna az, aki arra fogadott, hogy hamarosan összeesküvés-elméletek is megjelennek, e szerint a CIA, Al-Kaida, Moszad, Kína - megfelelő aláhúzandó – szivárogtatott. Ez persze a tényt nem változtatja meg: ez bizony égés. Washingtonnak.

Julian Assange titka

Nem mondhatni, hogy keveset foglalkoznak az utóbbi hónapokban vele, mégis, mintha a nevét egyfajta modernkori mítosz veszi körbe, mely egyik oldalról szinte szentté avatja, másik oldalról közönséges bűnözővé teszi. Pedig minden olyan jól indult. A most 39 éves Assange eredetileg programozó matematikus, ebből a végzettségéből fakadóan - könnyen kitalálható – bizony hackerként is dolgozott. Gyakorlatilag amióta létezik az internet, ott sertepertél mellette, ám neve legfőképp emberjogi tevékenységéért lett ismert. Küzdött a kenyai bíróság nélküli kivégzések ellen (ezért ki is tünteti a Amnesty International), közölt hírt környezetszennyezésről, a szcientológia egyházról, Guantanamo-ról, majd tavaly az amerikai hadsereg afganisztáni és iraki háborújáról. Így volt ő már a sajtószabadságért küzdő hős, „meggondolatlan fiatalember”, és az utóbbi hónapok óta kiskorúakat megrontó bűnöző. Igen, joggal érezheti úgy a kedves olvasó, hogy egy rossz „B” kategóriás Michael Dudikoff film élő forgatókönyvét követheti a hírekben. A menekülő terroristának tartott hős, aki küzd igazáért, ráadásul még be is feketítik. Ettől függetlenül persze az igazság még lehet ennyire egyszerű, és akkor bizony el is kell ítélni.

Az üzleti és szolgálati jog sajátos értelmezésével – ahogyan Assange előszeretettel utal – ő a sajtó- és információ-szabadságért küzd. Nagy kérdése 2011-nek, hogy erre lesz-e még lehetősége, de egy biztos. Julian Assange brand lett, mely Ce Guevara-hoz hasonlóan kiválóan eladható termék. Hogy valaha meg tudjuk a teljes és hamisítatlan igazságot róla?

Talán kiderül pár év múlva az amerikai diplomáciai iratokból...