Kulcsszó keresés /


Lecke voltál, nem hiba

Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.

olvass tovább

Elengedem a kezedet

Úgy pillantok napjában többször a kijelzőre, mintha azt hinném elromlott volna, és csak azért nem jelez. Néha már csak nevetek azon, hogyan kínzom magam, csak mert sokat jelentesz nekem. Meddig lehet várni, úgy, hogy nem csapom be magamat? És mit jelent valakit jól várni, önfeladás nélkül? Szükséges-e várni, ha valami most nincs, ahelyett, hogy léteznénk abban, ami van?

olvass tovább

Minden találkozásnak megvan a maga ideje

  • 2025. április 16.

Vannak emberek, akik csak egy pillanatra tűnnek fel az életünkben, mégis maradandó nyomot hagynak. Nem mindig értjük, miért jöttek – és még kevésbé, miért mentek el. Egyes találkozások hirtelenek, akár egy villanás: rövid, de vakítóan intenzív. Mások lassan, szinte észrevétlenül válnak szövetségeseinkké, majd egy napon már csak azt vesszük észre, hogy nem lépnek velünk tovább.

olvass tovább

El kell engedned, időnk lejárt

Magadhoz ölelsz, mintha egy boxzsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.

olvass tovább