Volt egyszer egy szerelem

Volt egyszer egy szerelem, amely megmutatta, milyen végtelen odaadásra képes egy ember. Amelyben útjára indult az igazi énem, amelyben szerepek, és játszmák nélkül virágozhatott az élet. Nem tudtam, amíg meg nem érkezett ez a szerelem, hogy mit jelent feltétel nélkül szeretni, bizalommal átadni a testemet és a lelkemet. A szenvedély sodrásában teltek a napok, hónapok, évek, és a jövő tele volt izgalommal, álmokkal, tarka képekkel, egy fantasztikus élet lehetőségeivel.

olvass tovább

Tudod, elszúrtuk

Hetek óta nem láttalak. Nem a te hangod, ami köszönt, ha kapkodva veszem fel a telefont, és bár látom, hogy nem a te számod- remélem mégis, hogy az ismerős basszusod zengi majd be a teret. Hogy akkor felsóhajthatok, kissé megkönnyebbülten, de árnyalatnyi „miért?” mellékízzel a számban.

olvass tovább

El kell engedned, időnk lejárt

Magadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.

olvass tovább

Bocsáss meg igazán

Mit jelent megbocsátani? Ez is valami olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Mint megszelídíteni, érdek nélkül kapcsolatokat teremteni, és a nemkívánatos emlékeket szándékosan hátrahagyni.

olvass tovább

Lecke voltál, nem hiba

Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.

olvass tovább

A szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek

Így, egyszerűen múlt időben. És a szerettelek azt jelenti, hogy valaha számítottál, helyed volt mellettem, figyeltem rád, megjegyeztem, amit mondasz. Akkor nem kell távol tartani magam, és óvakodnom tőled, mint valami betegségtől, vagy negatív erőtől, ami pusztító hatással lehet mindennapjaimra. Ma nem tudjuk, hogyan kell valamit szépen lezárni, hogyan kell elköszönni, és elvarrni a szakadozó, szétfoszlott szálakat.

olvass tovább

Örökké

Ritka fejezete vagy a naplómnak, de a legdíszesebb lapjain pihennek emlékeid. Még a piros hó is gyakrabban hullik erre felé, különleges ékszere vagy a szívemnek.

olvass tovább

Férfiszempont: Engedd el

Minden egyes embernek van minimum egy olyan önfejlesztő leckesorozat az életében, mely különös odafigyelést igényel. Jóllehet egy ideig a kauzalitás még nem nyer bizonyosságot, a leckék sokak számára kínt jelentenek, visszatérő problémát az életedbe, amit meg kell tanulnod, mégis érzed, hogy a leckékkel komoly dolgod van, különben „egy dobásból kimaradsz”.

olvass tovább

Rád emlékezve

Idővel fakulnak a képek és a hangok, de még sokszor felsejlenek a gesztusaid és az illatod. Néha olyan, mintha még mindig velünk lennél, aztán mintha csak egy röpke álom lett volna minden Veled töltött év. Még mindig naponta eszünkbe jutsz, de legalább már nem olyan szívbemarkoló minden egyes alkalom. Habár nem érinthetünk meg, és soha többé nem hajthatjuk mellkasodra a fejünket, de reméljük tudod, hogy örökké szeretünk Téged.

olvass tovább