Kulcsszó keresés /


És akkor majd visszakapjuk a múltat

Felhőket sodor felém a szél, szürkületbe borul az ég. Halk robajjal dörren egyet a harag, s menekvésre inti a népet. Szaladunk a fedél alá, óvó helyet keresünk, elbújnánk, de a hang mindenhová elkísér. Félelmembe fohászfoszlányok sejlenek fel, borzongva állok, mivé lettem. Birodalmak épültek újjá a pusztulásból, erővel, bizakodással, reményekkel. Látták a célt, s küzdöttek érte.

olvass tovább

Bocsáss meg igazán

Mit jelent megbocsátani? Ez is valami olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Mint megszelídíteni, érdek nélkül kapcsolatokat teremteni, és a nemkívánatos emlékeket szándékosan hátrahagyni.

olvass tovább

Sri Lanka - A fűszer, ami megízesít

  • 2018. augusztus 23.

Sokszor, sokan meséltek már a szigetről - de mindenki mást. Van, aki a tengerpartok szépségét emelte ki, mások a színes vallási emlékekért rajongtak, megint mások az ajurvédától, a teától és a fűszerektől voltak elragadtatva. Nem csoda, hogy vártam már nagyon, mi igaz mindebből. Ez a kis szigetország India kistestvére vagy épp ellenkezőleg, egészen különbözik attól? A könnycsepp formájú, egykori Ceylont sokak India könnyének is nevezik. Persze, sírni azért nem kell, ha eljutunk ebbe a csodás országba.

olvass tovább

Rád emlékezve

Idővel fakulnak a képek és a hangok, de még sokszor felsejlenek a gesztusaid és az illatod. Néha olyan, mintha még mindig velünk lennél, aztán mintha csak egy röpke álom lett volna minden Veled töltött év. Még mindig naponta eszünkbe jutsz, de legalább már nem olyan szívbemarkoló minden egyes alkalom. Habár nem érinthetünk meg, és soha többé nem hajthatjuk mellkasodra a fejünket, de reméljük tudod, hogy örökké szeretünk Téged.

olvass tovább

Megnyitom a szívem

Elfogytak a szavak, és tehetetlenül nézek fel az égre, az utolsó mondatod után kicsúszik a telefon a kezemből és könnyekkel az arcomon ereszkedek le a földre, már válasznak sincs értelme. Fáj a búcsúzás, és keserű az elfogadás, de az emlékeket zsebre teszem, és nézek előre.

olvass tovább

Valaki útra kelt

Mintha doronggal ütötték volna gerincen. A sorok úgy érkeznek az agyába, mint valami felmentő sereg. Mint egy gyors fájdalomcsillapítás, vagy legalábbis egy magyarázat, a bénult érzésre, ami jelenleg átjárja az érzékeit. Valaki útra kelt. Valaki elment, abbahagyta e földi sétát, és szétroncsolt végtagokkal, összezúzott fejjel egy intenzív osztály steril neonfényében pihent le végleg, öntudatlanul, emlékek nélkül, múlt és jelen nélkül.

olvass tovább

Engedd el a múltat

  • 2017. október 12.

Miért engedjük el olyan nehezen a múltat? Miért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.

olvass tovább

Ritkán látott történelmi fotók, melyektől eláll a lélegzeted

  • 2017. augusztus 24.

A mai modern világban fel sem fogjuk, hogy egyetlen fénykép mennyit mesélhet – az adott pillanatról, emberről, és egy eltűnt korról, vagy épp arról, amiben mi is élünk. Ha az alábbi fotókkal lettek volna tarkítva az adatokkal telezsúfolt történelemkönyveink, biztos vagyok benne, hogy valamivel többet tudnánk ma a múlt eseményeiről.

olvass tovább

Az áldozatok mindenkit áldozattá akarnak tenni

Próbálom megérteni mások nézőpontját, célját, élethez való viszonyát. Látni mit, miért tesznek, elfogadni, hogy mások más célokért dolgoznak, más lelkesíti őket és másképp képzelik a világ jövőjét. Ezek között léteznek olyan elképzelések, amelyek közel állnak hozzám, amelyek mögött hasonló életfeladatot, felfogást látok, és léteznek olyanok is, amelyeket igyekszem elfogadni, de egyetérteni nem tudok velük, igaz, nincs is rá szükség.

olvass tovább