2. Kántor István írásai
Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...




Az olvasás mint önvédelmi eszköz

Olvasni nem csak azért kell, hogy újabb és újabb történeteket ismerj meg. Nem csak abból az okból, hogy fejleszd a kifejezőkészségedet. Nem csupán amiatt, hogy megismerj újabb nézőpontokat, esetleg kiszabadulj a valóság húsdarálójából néhány órára, relaxálj vagy érezz valamit olyat, amivel addig nem volt dolgod.

olvass tovább

Az, hogy 'ügyes vagy' nem dícséret

És a legkevésbé sem elismerés. Abban az esetben kivétel, ha egy ovisnak mondod, aki végre először nem pisilte össze magát, önállóan képes volt használni a cipzárt a kabátján vagy egyedül megfésülködött. Egy vezetőtől főleg nem elismerés, csak egy hányaveti dolog, amit szájszegletből odavet az illető.

olvass tovább

Túl a nagy hullámokon

A Számkivetett c. filmnek abban a jelenetében, mikor Chuck Noland (Tom Hanks) végül egy rönkökből és ágakból eszkábált tutajon átjut a szinte állandóan hullámzó tenger támasztotta akadályon, felszabadul, kitör belőle az örömteli nevetés. De szinte azonnal szembesülni kényszerül a ténnyel: elhagyott egy biztonságos állapotot a rendkívül bizonytalan szabadság és reményteli jövő kedvéért. Mert abban ott volt a boldogság talányos képzete. A megmenekülésé, a megmentődésé. Talán a lehetősége is. Nem a filmről szeretnék most beszélni, sokkal inkább erről a mezsgyéről, a biztonság, a képzelt, a vágyott, az elérhető és az elengedett biztonság kereszteződéseiről.

olvass tovább

A munka becsülete

Az egyszerű melós.. Olyan sokszor hallom ezt a közszájon forgó, kissé kesernyés ízű szókapcsolatot, hogy gondoltam, írok róla. Nem azokról szándékozom fogalmazni, akik reggelente tüskével és sörrel indítanak a hajnali ötkor nyíló késdobálóban, napközben a söprűn támaszkodás művészetét fejlesztik tökélyre, és az út mellett állva, ultra prosztó módon füttyögnek és szólogatnak be az arra elsétáló nőknek. Nem. Ez nem a suttyókért mondott védőbeszéd.

olvass tovább

Férfiszempont: Azok a bizonyos 'elsők'

Talán tizenhat lehettem, mikor először találkoztunk. Ennek már vagy huszonkét éve. Rendkívül, babonázóan szépnek találtam minden vonalát, ívét. Aztán mikor beszélgetni kezdtünk a tikkasztó nyári napsütésben, percek alatt ömlesztett rám annyi kérdést, amennyit feldolgozni sem voltam képes, nemhogy megválaszolni.

olvass tovább

Filmajánló: A mackó (The Bear)

Motivációs előadók, önjelölt bölcsek, konyhafilozófusok és sufnis életvezetők sora szórja magából a maszlagot munkamorálról, kapcsolati problémák megoldásáról, anyádék hibáin való túljutásról, megbocsátásról, konzisztenciáról, kitartásról. Arról, hogy kell a feladatainkat a legnagyobb odaadással végezni, hogy "kiérdemeljük a szombatokat".

olvass tovább