Kövess minket Facebookon.
Kántor István
Micsoda film ez! De vártam már, hogy végre valamiről fülig érő szájjal tudjak szövegelni! Elképesztően nehéz olyan sztorit izgalmasan elmesélni, amiről a világon kábé csak az nem tudja pontosan, mi lesz a kimenetele, aki a világháború óta először mászott elő a bunkeréből.
olvass tovább
Kántor István
"A vén kéjenc" - gondoltam magamban, ahogy a Balatonparton álló étkezde felé lépdelve, a hatvan pluszos férfira néztem. Látva, ahogy végigméri a mellette elsuhanó fiatal, lenge ruhában lejtő lánykát.
olvass tovább
Kántor István
Szerepet játszik a mértékletesség az életedben? Vagy felfedezhetők, látszanak, tudhatók, érezhetők a mértékletesség hiányának következményei rajtad vagy a mindennapjaidon? Megsértődsz, mint egy dedós bakfis, ha valaki erről beszél neked, vagy a következményeire utal?
olvass tovább
Kántor István
Ez egy felettébb romboló gondolat, azon önámító tévedések közül való, amiket ártó módon a környezetünkre szabadíthatunk. A szerethetőség nem függhet össze a teljesítménnyel. Legalábbis egyáltalán nem szabadna, hogy így legyen.
olvass tovább
Kántor István
Nem? De bizony! A minap olvastam ezt a gondolatot egy rövid posztban, és kicsit filóztam rajta, mert ez a szemlélet kellene, hogy uralkodjon az egészséges közgondolkodásban.
olvass tovább
Kántor István
A beszélgető partnere, William Shatner segített neki kicsit mélyebbre menni azáltal, hogy rendkívül megnyerő módon terelte kérdésekkel. Őt egyébként a tévés történelem a Star Trek James T. Kirk kapitányaként, illetve az ikonikus T.J. Hooker főszereplő zsarujaként égette be a köztudatba.
olvass tovább
Kántor István
A pszichológusom nevetve mondott tegnap a szakmájukból adódó tudásuk kapcsán felmerülő poént, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv egy gyerek számára, ha mindkét szülője pszichológus.
olvass tovább
Kántor István
Több, mint 14 éve, hogy idehaza bemutatták David Fincher mára már talán klasszikusnak tekinthető filmremekét, a Benjamin Button különös életét.
olvass tovább
Kántor István
Remek. Az erőd és a függetlenséged a világon semmit nem ér, ha azt nem állítod valami nálad nagyobb jónak vagy célnak a szolgálatába. Mindez zéró értékkel bír, ha csak önmagáért, a kijelentés lehetőségéért posztol egymagában, mint egy pöpec módon működő, de kihasználatlan szélturbina a sivatag közepén, aminek sehová sincs becsatornázva a generált energiája.
olvass tovább
Kántor István
Miután a planétánk újabb kört rótt a csillaga körül, és mindőnknek voltak újabb lehetőségei tapasztalatokkal felvérteznie magát fuldoklásból és kétségbeeséssel kevert hányingerből az elmúlt esztendő csodái és a következő boldog esztendő extatikus ujjongásra késztető gazdasági előrejelzései hallatán, az úgynevezett pihenés/feltöltődés időszaka csapott le ránk.
olvass tovább
Kántor István
Nem fogok nagy dicshimnuszba kezdeni, de ő az egyik, hozzám leginkább közel álló író. És nem a választékossága vagy a végtelen nagy műveltsége, kifinomultsága tette nagy íróvá, hanem a néha szinte állatiasan egyszerű, ösztönös és barbár hétköznapiság, amit mégis amolyan fejedelmi emelkedettséggel élt meg.
olvass tovább
Kántor István
Szép szókapcsolat. De közben olyan önbecsapás eszköze lehet, amivel tudod hülyíteni magad, hogy ihajj. Miért mondom ezt?
olvass tovább
Kántor István
“A klub első számú szabálya: senkinek egy szót se a klubról! A klub kettes számú szabálya: senkinek egy k..va szót se erről a klubról!” „Ha lenne egy tumorom, Marlának nevezném. Marla. A seb a szájpadlásodon rég begyógyult volna, ha nem piszkálnád a nyelveddel. De nem bírod megállni."
olvass tovább
Kántor István
Döntő különbség van a két viselkedés között. Az önfeláldozó ember szilárd meggyőződéssel áll ki valami mellett.
olvass tovább
Kántor István
Rendesen pofátlanság lenne nem megemlékeznem vitathatatlanul minden idők egyik legnagyobb rendezőjéről.
olvass tovább
Kántor István
Szeretem a vadont, az erdőt, leginkább az érintetlen, vagy legalábbis a civilizáció által a legkisebb mértékben érintett rengeteget. Szeretem benne a káosz rendjét. Nem attól lesz benne rend, hogy a fák, bokrok és egyéb növények katonás sorban állnak benne, centiméteres pontossággal belőve egymástól. Az az ember rendje.
olvass tovább
Kántor István
És a legkevésbé sem elismerés. Abban az esetben kivétel, ha egy ovisnak mondod, aki végre először nem pisilte össze magát, önállóan képes volt használni a cipzárt a kabátján vagy egyedül megfésülködött. Egy vezetőtől főleg nem elismerés, csak egy hányaveti dolog, amit szájszegletből odavet az illető.
olvass tovább
Kántor István
Láttam, ahogy csoszog le a lépcsőn ósdi, zöld melegítőnadrágjában. Nem, nem teniszezni vagy kocogni indult. Mosolygott, ahogy meglátott, és vidáman odabökött néhány viccelődő szándékú szót.
olvass tovább
Kántor István
Nézed a hosszan hömpölygő snittet, amiben a hanyagul öltözött, gyűrött kalapot viselő, négyfogú férfi egy rozsdás, nyikorgó kerékpárt tol enerváltan. Mellette egy nő sétál mamuszban, kerekre tömött nejlonszatyorral. Hosszú percekig csak mennek, látszólag semmi nem történik. Aztán rájössz, hogy nem csak látszólag. Igen. Kicsit túloztam. Na de miért?
olvass tovább
Kántor István
Vannak néha látszólagos akadályok, amik a szó valódi értelmében nem állják az utadat, csak a fejedben válnak áthatolhatatlanná.
olvass tovább
