2. Dr. Németh Eszter írásai



Amikor az álom valósággá válik…

Emlékszel még az érzésre, amikor évekkel ezelőtt, mintha tőrt szúrtak volna a szívedbe? Feküdtél az ágyban és amit egyedül magadhoz tudtál szorítani, az csak a plüss pléded és a gőzölgő kávéd volt. Végezted a mindennapi feladatokat a gyerekek körül, mint egy alvajáró. Teltek, múltak a napok, hónapok…Olykor kitisztult, olykor beborult. Próbáltad begyógyítani minden sebedet, amit az élet rád mért, amit hoztál gyerekkorodból, a volt házasságodból. Közben rájössz, hogy bárki, aki belép az életedbe, egy-egy szeletével hozzád tett… Pont akkor és pont ott kellett azt a könyv címet olvasni, ami tovább segített a te labirintusodban.

olvass tovább

Az egyedüllét mézeshetei

Csukd be egy pillanatra a szemed….s hallgasd csak meg a csend muzsikáját, ahogy zümmög a szobában egy légy, ahogy tiktakkol az óra és azt ahogyan mélyet szippantasz a szobában szét áradó citromfüves olaj illatába. A pokrócodba begubózva hálát mormolsz el magadban, hiszen képessé váltál nyakon csípni a “most” élményét és csak ringatózni benne.

olvass tovább

Miért marcangoljuk magunkat?

Elgondolkodtál már azon, hogy bár elsajátítunk számos elméleti tudást az iskolákban, de vajon az érzelmi öngyógyítás fortélyaira kinek kéne megtanítania? Meddig és hol van a határ? Szívünk marcangolásából mikor ocsúdunk fel, mikor tanuljuk meg a leckét? Ha már elégszer csattant az ostor a hátunkon, mégis miért nem hagyunk fel vele?

olvass tovább

Nem az a lényeg mi van a fa alatt…

…hanem, hogy kik állják körbe. Van az úgy, hogy unod már karácsonykor ugyanazokat a fogásokat, ugyanazokat a storykat, a csípős szájú nagynéni megjegyzéseit, azt amikor az egész konyha tiszta prézli volt a rántott halfilétől, azokat a nagy tányér hegyeket a halászlé után, amiket te hordtál be a konyhába a tesóval. Nem is beszélve az elégetett piskóta illatának terjengéséről a nappaliban. Gyors szellőztetés, mert „Nemsokára jönnek a vendégek„ hangzik el. Hogy gondolsz rá kellemes a karácsony vagy felejtsük el karácsony?

olvass tovább

Szárnyalva szeretni

Ne kombinálj, ne gondolkodj annyit, csak hagyd…Ha túlságosan szorítod, akkor kifolyik a kezedből. Ha túlságosan akarod, akkor nem fog menni. Engedd el, ne akard görcsösen. Ne azon kattogj, hogy mit ronthatsz el. Ne mondogasd azt, hogy te nem vagy elég szép és jó. Ne mantrázd azt magadnak folyamatosan, hogy ezt te úgy sem érdemelheted meg.

olvass tovább

Mit keres a nő egy igazi férfiban?

A nők bonyolultak? Igen, talán azok. Minden nő egy külön egyéniség, ettől olyan vonzóak és érdekfeszítőek. Vajon a cél az volna, hogy ezen a világon te legyél a legsármosabb, az összes női szívet rabul ejtő személy? A titok nem ebben rejlik.

olvass tovább

Miért végződnek ilyen gyakran válással a kapcsolatok/ házasságok?

A társadalmunk 75 százaléka szenvedő kisgyermekek felnőtt testbe zárva. Ezzel a Felföldi András idézettel kezdeném a kérdésre a választ. Felelősségvállalás hiánya, a gyermekkori sérelmek cipelése kapcsolatról kapcsolatra, mely programok futnak szüntelenül bennünk. Kirepülve a madárfészekből szárnyat csapkodunk, olykor mélyrepülésre vagy kényszerleszállásra kényszerülünk, de nem értjük, hogy miért kerülünk folyton folyvást örvénybe.

olvass tovább