Kövess minket Facebookon.
Dibáczi Dóra
Emlékszem, amikor a kisfiam óvodás lett, volt egy közös kis mondatunk, amivel mindig reggel elköszöntünk a csoportszoba bejáratánál: "A kedvesség visszajár!”
olvass tovább
Dibáczi Dóra
A szó, amit sokszor annyira nehéz kimondani. Pedig annyi – de annyi helyzetben jelentene ez megoldást az adott problémára. Bocsánat!
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Nem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe. Igazából mindig úgy álltam ehhez a kérdéshez, hogy kellő intelligenciával rendelkezem mind érzelmileg mint egyébként, és ezáltal alapvető, hogy van értékrendem is.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Itt ülök, egy bögre kávé mellett, és azon gondolkodom, vajon melyik volt az a pont, ahonnan már nem volt vissza út? Ismered a bögrét, ahogy a gondolataimat is ismerted egykor. Tudod.. ez az a bögre, ami annyi helyet látott, és annyi titkunkat ismeri. Amit annyiszor dobozoltunk be együtt, majd csomagoltuk ki minden alkalommal, amikor együtt álltunk fel a padlóról.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Hajlamosak vagyunk a boldogság szó hallatán nagy dolgokra- érzésekre gondolni. A rohanó hétköznapokban észre sem vesszük azokat az apró pillanatokat, amelyek feltölthetnék a lelkünket, pedig hidd el, hogy számtalan ilyen élményben van részünk nap - mint nap. Megfogalmazhatnám úgy is, hogy pont a saját boldogságunknak vagyunk az ellenségei.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Talán mindig is ez hiányzott. Az, hogy azt érezzem, valakinek én vagyok az az egy! Az, akit minden nap újra és újra választana. Még akkor is, amikor a legsárkányosabb énem ébred fel reggel az ágyból.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Megszámlálhatatlan önfejlesztő könyv elolvasása, és terapeutánál töltött óra után, mindig rettentő határozottan eldöntöttem, hogy: A saját lelki békém a legfontosabb. Becsülettel követtem a leírt – elmondott utasításokat, és - esküszöm – még dolgoztam is magamon.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Lehetsz vékony, vagy mutathat épp többet a mérleg. Küzdhetsz legbelül számtalan megoldatlan feladattal, sőt, az is rendben van, ha a fáradtságtól már megint a száraz sampon győz a reggeli kapkodásban.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Szeretet nélkül mit érnek a mindennapok? Szeretni, és szeretve lenni az az érzés, amely értelmet ad mindennek. A szürke hétköznapoknak, az borús reggeleknek. Ha szeretek, én egészen szeretek.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Bár, nem tartoztam soha azon egyedülálló Nők táborába, akik görcsösen akartak párt keresni, sőt, a 10 éves kapcsolatom meggyászolása után kifejezetten élveztem az „egyedül” töltött pillanatokat. – Persze, az „egyedül” szó, az anyaként mindig csak egy feltételes mód.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
“A kor az csak egy szám. “ - szokták mondani. Manapság már rendkívül színes a társadalmunk, és igen eltérő a korosztályokon belüli gondolkodás is. Nincsenek beskatulyázott - életkorból adódó társadalmi elvárások. Ha csak egy szórakozóhely vendégeinek életkorát vezetném fel egy számegyenesen, már az is rendkívül jól tükrözné, mennyire színes a skála.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Vannak azok a pillanatok, események, melyek ösztönösen is arra késztetik az embert, hogy picit megálljon, és számot vessen az elmúlt időszakról. Két és fél év.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
„ Az ellentétek vonzzák egymást”- hallottuk már oly sokszor. De vajon a vonzáson túl, a való életben tényleg össze egyeztethető két különböző személyiségű ember élete? Elég lehet a szerelem ahhoz, hogy működjön a kapcsolat a mindennapokban annak ellenére is, hogy tulajdonképpen szinte semmiben sem hasonlít a két fél egymásra?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
„Kérlek, ne akard annyira görcsösen!” – talán ez lenne a legfőbb mondat, amit elmondanék magamnak, ha visszamehetnék az időbe, hogy figyelmeztessem a „tudatlan én”- t.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Nem kell nagy dolgokra gondolni, hisz egy apró, kedves gesztus is nagyon sokat jelenthet valakinek. Olyan sokszor rohanunk. Annyiszor vagyunk túlterheltek, figyelmetlenek, stresszesek, mèg a közvetlen környezetünkkel is.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
A pillanat. Amikor megvilágosodsz. Amikor egyszerre összeállnak a képkockák. Mintha hirtelen felhúznák a redőnyt, és meglátnád azt, amit eddig nem láttál. Vagy láttad, csak nem akartad felismerni?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Amikor ezeket a sorokat elkezdtem megfogalmazni, az első gondolatom az volt, hogy: egy kis segítség azokra a pillanatokra, amikor mi, mély érzelemvilággal rendelkezők elvárjuk, hogy gondolatolvasó legyél!
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Már gyerekkorunktól kezdve látunk mintákat arra, hogyan élnek a szüleink, nagyszüleink. Ezekből a mintákból felnőttkorunkra igyekszünk kiválogatni, mi az, amit mi szeretnénk alkalmazni a párkapcsolatunkban, és persze fogadalmakat teszünk, mi az amit „tuti biztos „sosem fogunk úgy csinálni, ahogy a felmenőink.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Leültem egy pillanatra. Nem volt semmi komoly tervem, egyszerűen csak élveztem, hogy a mosógép kijelzője adott nekem tíz percet, míg újra folytathatom a „pihentető hétvége” adta teendőimet.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Nem fog megváltozni. Ez talán az egyik legfontosabb mondat, amivel kezdeném is, így a legelején. Mondjuk, ezzel valószínűleg nem mondok nagy újdonságot.
olvass tovább
