2. Dibáczi Dóra írásai
Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!




Néha meg kell állnunk, hogy meglássuk a varázslatos pillanatokat

Nem kell bájital vagy bármi elérhetetlen tudás, hogy észrevegyük az apró, csillagszórószerű pillanatokat. Nem igényel extra intelligenciát, évekig tartó padban ücsörgést, de még csak különösebb energiabefektetésre sincs szükségünk. Főleg nem olyasfajtára, aminek aztán körülbelül annyi hasznát vennénk, mint a kotangens függvénynek a Lidl-ben, bevásárláskor. Kell hozzá viszont önismeret!

olvass tovább

Egy dolgozó családanya túlélési tippjei

A mai rohanó Világban sokszor kapom magam azon, délután kettőkor, hogy reggelizni is elfelejtettem. Felkelek, elkészítem a gyerekek tízóraiját, és a reggeli, iskolába tartó versenyfutás közben igyekszem magamnak is olyan külsőt varázsolni, amitől az utcán szembejövő emberek nem futnak el a másik irányba ijedtükbe.

olvass tovább

Szingli anya társat keres – jelige

Bár, nem tartoztam soha azon egyedülálló Nők táborába, akik görcsösen akartak párt keresni, sőt, a 10 éves kapcsolatom meggyászolása után kifejezetten élveztem az „egyedül” töltött pillanatokat. – Persze, az „egyedül” szó, az anyaként mindig csak egy feltételes mód.

olvass tovább

Korkülönbség, tényleg szàmít?

“A kor az csak egy szám. “ - szokták mondani. Manapság már rendkívül színes a társadalmunk, és igen eltérő a korosztályokon belüli gondolkodás is. Nincsenek beskatulyázott - életkorból adódó társadalmi elvárások. Ha csak egy szórakozóhely vendégeinek életkorát vezetném fel egy számegyenesen, már az is rendkívül jól tükrözné, mennyire színes a skála.

olvass tovább

Kivel lehetek boldog?

Boldogság. Egy szó, mégis megannyi gondolat. Sosem lehet egzakt módon, megfogható szavakkal leírni, mit is jelent. Más tesz boldoggá engem, és más tesz boldoggá téged is. De vajon, ha a boldogságot megszemélyesítenénk, ki lenne az, aki ezt jelentené a számunkra?

olvass tovább

Egy extrovertált és egy introvertált szerelme

„ Az ellentétek vonzzák egymást”- hallottuk már oly sokszor. De vajon a vonzáson túl, a való életben tényleg össze egyeztethető két különböző személyiségű ember élete? Elég lehet a szerelem ahhoz, hogy működjön a kapcsolat a mindennapokban annak ellenére is, hogy tulajdonképpen szinte semmiben sem hasonlít a két fél egymásra?

olvass tovább

Amikor betelik a pohár! - Menj Te a francba!

Ugye, nektek is megvan az az érzés, amikor egyszer csak tele lesz a hócipőtök, és képtelenek vagytok tovább tolerálni valakinek a viselkedését? Arra a fajta „ Na most már elég!” pillanatra gondolok, amikor hosszú ideje próbálsz önuralmat parancsolni, és csak mormolod magadban a lelki békéd mantráit, esetleg még mosolyogni is próbálsz, de valahogy a túl oldalon az érzelmi intelligencia és az empátia hiányából fakadóan nem érzik, hogy penge élen táncolnak.

olvass tovább