Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.





Ha az érzés nincs meg

Mindig is hinni akartunk abban, hogy felnőve majd rábukkanunk a boldogságra. Hogy sokkal bölcsebbek leszünk, és irányítani tudjuk az sorsunkat. Olykor azonban az élet másképpen osztja le a lapokat, és te ott találod magad a nagy boldogtalanság-kupac tetején, és nem érted, hogy hogyan juthattál oda.

olvass tovább

A tökéletes pillanat

Néha a legfurcsább történetekből lesz a legszebb sztori. Sokáig fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent a tökéletes pillanatban lenni. Létezett a múlt, a jövő és a köztes időnek a vegetálása. Aztán egyszer csak valami megváltozott.

olvass tovább

Nem várhatok rád tovább

Megszámlálhatatlan napja csak várok rád. Te emlékszel egyáltalán arra a pillanatra, amikor először hazudtad a szemembe a szép szavak ígéretét? Te talán nem, de én minden mondatodat szívtam csak magamba. Majdnem úgy, mint azt az utolsó szál cigit a szobád szőnyegén.

olvass tovább

Az esélyt sem adtuk meg magunknak

Régen nem zavart az, hogy olyan sok estét töltök egyedül. Nem riasztott meg a szoba négy fala, ami mostanra úgy magasodik felém, hogy szinte összenyom. Nem tudom, hogy ez korral jár e, de az ember, ahogyan egyre csak megy az idő, rádöbben arra, hogy vágyik valamire. Valamire, ami ennél kicsivel több.

olvass tovább

Elhervadó női lét

Egy női lélek bonyolult ösvényén végighaladni még annak is nehéz, aki úgy hiszi, ismeri azt. Sokszor akkor is könnyek folynak végig az arcunkon, amikor boldognak kellene lennünk, és néha olyan dolgok töltik el mosollyal a szívünket, amit csak mi érthetünk,senki más.

olvass tovább