Kövess minket Facebookon.
Hogy milyen itt vezetni? Ah, felejtsd el. Az első élményem, emlékszem, igen meghatározó volt. Éppen előztem valami tötymörgőt, ahogy otthon azt megszoktam a még pont beférek módszerrel. Mármint a szembejövőhöz képest. Igazából még rá is hagytam egy kicsit. Kényelmes előzésnek indult nem az otthon megszokott épp hogy hárman még elférünk a két sávban.
olvass továbbIlyen még egész életemben nem történt velem! De most komolyan. Soha. Január elseje volt, 2022. Persze, ilyen se volt még de ez most nem fontos. A lényeg hogy reggel ráálltam a mérlegre és 100,3 kilót mutatott. El sem akartam hinni. Azonnal sokkot kaptam. Nagyot.
olvass tovább
Szentesi Szilvi
Időben sikerül felébrednem. Kicsit félve pillantok a reggeli tükörbe, az előző napra gondolva. Belegondolok milyen korán indultam Budapestről, milyen hirtelenséggel kerültem a nápolyi káoszba. Aztán felidéződnek az ízek, amiket mind megettem, a pizza, a sütemények, az esti hatalmas gelato, no meg a pohár prosecco, capuccinók... – Egész jó! Rosszabbra számítottam! –summázom a látottakat a fürdőszobában.
olvass tovább
Tollas Tímea
Az utazás- még ha nem is külföldön kalandozik az ember- mindig váratlan fordulatokat és ígéretes, sokszor felejthetetlen élményeket tartogat. Nem csak feltöltődünk általa, hanem jobb embernek is érezzük magunkat a világunk járása közben. Bármerre is visz a lábunk, folyamatosan azt érzékeljük, hogy csodákba botlunk.
olvass továbbKözhelyesen hangzik, de Indiának tényleg ezer arca van. A kontinensnyi ország ezt egy egyhetes körutazáson is képes bebizonyítani, de legalábbis egy jó pár arcát felvillantja. A főváros monumentális épületeivel, nyüzsgésével hozza a „kötelezőt”. A szent városokat (mint Haridwar vagy Vrindavan) igazi vallásos hangulat veszi körbe, amit már egy nap alatt is megérez a látogató. A Gangesz szent folyója pedig egy általunk kevésbé ismert arcát is megmutatja, vadvízként is kiváló. Európai utazónak igazán mesés Kelet!
olvass továbbAmikor megérkezett a meghívás, bizony keresgélnem kellett a térképen, hol is található az Azori-szigetek. Valahol az Atlanti óceán közepén, az biztos. Persze, azért nem pont a közepén, de jó messze az öreg kontinenstől. Portugália partjaitól 760 tengeri mérföldre, New Yorktól pedig 2110 tengeri mérföldre. Sok legenda szerint ez volt az egykori Atlantisz, és a szigetek őrzik az eltűnt világ nyomait.
olvass továbbElképzelek egy átlagos pénteki napot. Július van, 30 °C, a 47. emeleti irodámban halkan duruzsol a légkondicionáló. Lassan a tennivalóim végére érek, és a munkaidőm is lejár. Beszállok a gyorsliftbe és a mélygarázsban beszállok a kabriómba. 10 perc múlva már Lake Shore Drive-on hajtok a tóparton, majd megállok a North Avenue beach-el szemközti parkolóban. Fél öt és már a Michigan-tó hűvös vizében fekszem a homokfövenyen. Igen Chicagóban, egy metropolisz közepén!
olvass továbbMióta Ugandából hazaérkeztem, mindenki a polgárháborúról, az Aids-ről és a gorillákról kérdez. Pedig ez az afrikai ország nem nyomorog, és nem csak e különleges állatok miatt érdemes a fekete kontinens idehaza szinte teljesen ismeretlen vidékére utazni.
olvass továbbDetroit nem tartozik az Egyesült Államok legnépszerűbb turistalátványosságai közé, mégis egy néhány napos tartózkodást megér. Sőt, még meglepetéseket is tartogat a „szellemváros”. Sajnos most már évek óta csak arról olvashatunk, hogy az egykor autógyártásáról híres város elnéptelenedése évtizedek óta tart, a lakosság jó része szép lassan eltűnik, a belváros irodái bezártak. A kertvárosban élők hátrahagyva házaikat tovább álltak a jobb élet reményében. Ahogy egyre inkább gyengült az Egyesült Államok autóipara, úgy vált egyre élhetetlenebbé Detroit. Szerencsére, egyszerű turistaként egy nyugodt, igaz meglehetősen üres várossal találkoztam.
olvass tovább
Etédi Alexa
Tizenkét évesen dőlt el a sorsom; ekkor került kezembe Sienkiewicz gyönyörű történelmi regénye, a Quo Vadis, melynek bár legalább hússzor nekifutottam (kiskamaszként az első hatvan-valahány oldalon túl sok volt a római lakóház helyiségeinek latin elnevezése), de aztán nem tudtam letenni. Ez nem csak arról határozott, hogy később történelem tanár lettem, hanem arról is, hogy kedvenc városom Róma legyen.
olvass továbbMár a cím közhelyes, gondolhatják. Pedig higgyék el, nem az. Az egész városban szól a zene, és nincs olyan műfaj, amivel egy ötnapos tartózkodás során ne találkoztam volna. Aki egy kicsit is szereti a jazz, a blues, a funky vagy bármelyik más modern műfaj dallamait, nem akar innen továbbállni. De menjünk szép sorban.
olvass tovább
