4. Gyászold meg, ami elmúlt

Nem ciki, sőt valójában az lenne az egészséges, ha elegendő gyászidőt adnánk az elmúlt kapcsolatnak. Szerintem ez az idő mindenkinél egyéni, hiszen nem vagyunk egyformák, mindenki más hogy dolgozza fel az érzéseit, és különböző mélységekkel képes kötődni. Ha valami véget ért, az fáj, ez is egyfajta halál, és függetlenül attól, hogy velünk szakítottak, vagy mi szakítottunk magunkban hordozzuk ennek a kapcsolatnak a maradványait akkor is, ha békében, szeretettel tudtunk elválni. Jó, ha az ember ilyenkor tényleg ad magának időt, hogy elengedjük a régi sérelmeket, fájdalmakat, akár blokkokat, amit az elmúlt kapcsolat akarva akaratlanul belénk táplált. Olyan ez mintha rebootolnánk magunkat. Semmiképp sem jó kapcsolatból kapcsolatba vinni az előző kapcsolat hozadékait. Márpedig, ha nem adunk erre magunkban időt, tudat alatt ezt fogjuk tenni, az pedig nem lesz jó sem nekünk, sem a leendő párunknak. Egy szép, kiegyensúlyozott új kapcsolathoz tisztalapra van szükségünk, és ehhez előbb nekünk kell letisztulnunk mindenben, amit a múltban magunkra aggattunk, vagy magunkba szívtunk.

5. Köss békét a szerelemmel

Ez a pont, akkor fontos igazán, ha csalódtunk, ha az előző kapcsolatból mi kerültünk ki vérző sebekkel. Sajnos az ember tudat alatt képes ilyenkor rossz következtetéseket elültetni magában, és az egész szerelemben csalódni. Van, hogy sokáig észre sem vesszük, hogy titkon tényleg haragszunk a szerelemre, akár félünk is tőle, mert egy régi rossz tapasztalat miatt őt vádoltuk a fájdalmainkért és tartunk tőle, hogy ezt újra átéljük. Mikor egyedül vagyunk, főleg ha már régóta egyedül vagyunk, érdemes megvizsgálni magunkban őszintén, hogy valójában mennyire is vagyunk békében a szerelemmel, mennyire hiszünk a nekünk járó boldog befejezésben? Ez tényleg egy nagyon őszinte, alapos önvizsgálat kell hogy legyen, ne vegyük félvállról, mert a hitrendszerünk, a dolgokról alkotott tudatalatti véleményünknek sokkal nagyobb ereje van, mint hinnénk.

6. Bocsáss meg magadnak és a volt párodnak

Nem könnyű úgy tenni, mintha nem fájna, ha valaki megbántott. A megbocsátás önmagában nem is jelenti azt, hogy ellentmondasz annak, amit te éppen valóságosan érzel, és megélsz. Ha valami fáj, azt nem lehet letagadni és nem is kell, de tudnunk kell, hogy az érzés, nem egyenlő a valósággal. Semmi értelme valakit hibáztatni azért, mert éppen azt tette, amire ő képes volt a jelenlegi tudásának, érettségének szintjén. Attól sem leszünk igazán jobban, ha emiatt ítélkezünk. Minden haraggal, amit magunkban hordozunk valójában csak mi leszünk nehezebbek, és keserűbbek. Sokszor mi is tévedünk, vagy azt hisszük, hogy mi tehetünk azért, hogy egy kapcsolat úgy alakult ahogy, de tudnunk kell, hogy mindenhez két ember szükséges, és az önvád se nem hozza helyre azt, aminek úgy kellett lennie, ahogy lett, se nem hoz szebb, boldogabb jövőt az életünkbe. Az önvád, az önmagunk iránt vagy mások iránt érzett harag, akár gyűlölet, csak gátja lesz annak, hogy a jövőben valami szebb dolog részesei legyünk. Nagyon fontos megbocsátani önmagunknak és a másiknak is, megértve azt, hogy abban a helyzetben mindketten csak azt cselekedtük, ahol éppen tartottunk. Magunknak adunk szabadságot és lehetőséget a boldogságra, ha képesek vagyunk megbocsátani.

További írásaim itt és itt!

• kapcsolatok önszeretet szakítás szerelem új szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!