A boldogságot választom
Sok okosat mond a bölcs tanítás, mely szerint amikor valakinek mosolyt csalok az arcára, a magaméra is mosoly rajzolódik. Persze mindenkinek a saját problémája a legnehezebben kibogozható, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy sajnos mindig vannak és lesznek nálunk sokkal rosszabb helyzetben is emberek. Annyi módja van a segítő szándékunk, jelenlétünk kifejezésének. Legyen az ünnep közeledtén vagy hétköznapokon. A segítség egyébként is gyógyító hatással van a lélekre, így nem kizárólag másoknak okozunk örömöt, hanem magunknak is.
A segítség egyébként is gyógyító hatással van a lélekre, így nem kizárólag másoknak okozunk örömöt, hanem magunknak is.
Nagyobb hitet fektetek önmagamba. Elhiszem, hogy képes vagyok rá, végig viszem akkor is, ha bolondak néznek, vagy a lépéseimben nem sok logikát vélnek felfedezni. A számomra igazán fontos emberek tanácsait, kritikáit meghallgatom, elfogadom és hasznosítom belőlük, ami építhet. A kevésbé jóindulatú, csak a hibát kereső, enyhén áttetsző „baráti” megjegyzéseket szintén meghallgatom, és kiemelten nagy mosollyal raktározom el. Egyszerűen átkonvertálhatom pozitív visszajelzésekké arra a területre vonatkozólag, amire irányultak. Hiszen ott valamit nagyon jól csinálhattam, ha ilyen különös figyelmet érdemeltem ki.
Nem valami elérhetetlen, varázslatos érzés után futkosok, hanem igyekszem a realitás talaján maradni. Az én boldogságom ugyanis egy alapvetően pozitív életérzést, életfelfogást takar, amihez elválaszthatatlanul kötődnek a nehézségek is. A nehézségek ellen pedig mától nem harcolok, hanem megbarátkozom velük. Tanítóként tisztelem majd őket, hiszen mindig valami új képességet, lehetőséget hoznak ki belőlem, mindamellett, hogy erősítenek.
És végül, de nem utolsó sorban, egy döntésen már biztosan nem hezitálok: kérdés nélkül a boldogságot választom.
Garai Gréta
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez