A férfi nem készen érkezik

Az a királylány ne álmodjon Férfiról, akinek még szüksége van a férfi állandó megerősítésére, hogy milyen szép, értékes, mint ahogy, az a királylány se várja a Férfit, aki attól érzi magát szeretve, hogy a férfi állandóan keresi és a szerinte helyesen elvárt tettekkel bizonyítja és figyelemmel kitünteti őt végre. Az ilyen lány maradjon még királylány és elégedjen meg a királyfikkal, mert neki még erre van szüksége, neki még erőt kell gyűjteni az "elég!" - hez, hogy rádöbbenjen ez függés és nem magabiztos élet, ahol ő a saját életében felszabadult Nőként tud létezni, ahova meg tud érkezni, egy őt valóban értékelő férfi - még kisbetüvel - de már valami olyasmi.

A királyfi egy ponton ugyan úgy megelégeli a felszínes udvari életét, mint ahogy a királylány a paraszt királyfikat és a bizonytalan érzelmi kapcsolataikat. "

A lesújtó felismerést a királyfi talán egy nagyobb veszteségben tapasztalja, összedől teljes királysága és akkor, valami benne is megváltozik, elpusztul. Már nem biztos benne, hogy királyfi akar lenni és hogy ez a helyes élet, sőt, már azt sem tudja igazán ki ő valójában és mit akar, felébred benne a Férfi és ekkor elindul. Még nem mer mindent hátrahagyni, és túl ismerős a régi terep, de az udvari lányok már nem elégítik ki, sem a lovagokkal elütött értelmetlen "kinek van nagyobb kardja" játékok és eszmecserék. Már más a küldetése belül érzi, hívja, de még járatlan az új úton, még nem találja a helyét a köztes indentitásában. Mégis, benne már sokkal több van születőben és ide tudsz megérkezni, hogy a Te Női erőddel kézen fogd, és a szeretetbe vezesd, vezessétek egymást.

Nincs szebb, egy olyan királyfinál, aki letért az eddig helyesnek vélt ösvényéről, hogy rátaláljon igazi útjára, és nincs szebb királylány, mint az a Nő, aki kivirágzik, és nem a királyfiktól, hanem saját nőiességétől, belső értékeinek felismerésétől. Éppen ezért, ne félj bontani szirmaidat, ontani illatodat, felfedezni és szeretni önmagadat, az odatévedt királyfikról úgy is hamar kiderül, hogy csak le akarta tépni a virágodat és tovább áll, de te utána sokkal erősebb hajtásokat növesztesz annak az elveszett királyfinak, aki már maradna, de még fél, akinek szüksége van rád és a te utat mutató szeretetedre. Ehhez látnia kell téged, adnod kell mindent, ami vagy, nem rejtegetheted az igazira várva, meg kell mutatnod bátran, mi rejtőzik benned, mert ő nem látja benned úgy a majd kész Nőt, mint ahogy te benne a végső Férfit. Neki szüksége van arra, hogy ezt megtapasztalja azzal, hogy előbb te beengeded. Ezt a királyfit a bájod, az erőd, a szenvedélyed, feltétlen odaadásod, a bizalmad növeszti Férfivá, és mert érzi, hogy hiszel benne úgy, ahogy már magadban is. A te hited segíti a Férfit elérni álmait és a te szereteted nyitja meg az ő szívét. Ha több Férfit szeretnénk látni a nagyvilágban, ahhoz előbb a királykisasszonyoknak kell letenniük a tiarájukat, Nővé cseperedniük, hogy a királyfikból olyan Férfiak születhessenek, akik megbecsülik és szeretik a Nőt.

További írásaim itt és itt!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!