Emlékezz erre a három igazságra, amikor te is küzdesz valamivel!

A küzdelem normális

Úgy tűnik, hogy a szemet gyönyörködteti, de amikor elrejtem a küzdelmemet, tagadom az igazságot, hogy a küzdelem normális. Olyan történeteket kreálok, mint a " jobban tudom", "nem érzem magam így", és "úgy nézek ki, mintha együtt lennénk."

A lényeg az, hogy ember vagyunk, vagyis mindannyian tökéletlenek vagyunk és mindannyian harcolunk. Senki sem tökéletes életet él, de mindig választhatunk, hogy azt hogyan akarjuk élni.

Ahelyett, hogy szégyellnénk és elrejtenénk a küzdelmünket, fel kell ismernünk, hogy a küzdelmek emberiek, és értékeljük magunkat, hogy jelen pillanatban megteszünk mindent, ami tőlünk telik, önmagunk növekedéséért. Ha nem mutatjuk ki, hogy küzdünk, nem tudunk segítséget kapni

Ha úgy teszek, mintha nem küzdenék, akkor a segítségnyújtás ajtója bezáródik

A húszas évek elején kemény időszakon mentem keresztül. Pénzügyi nehézségekkel, rossz párkapcsolattal, napi szorongással és a csökkenő bizalommal szemben úgy éreztem, mintha egy mély, sötét lyukba estem volna. Minden nap reménytelennek éreztem magam. Ennek ellenére évekig hazudtam, teljesen tagadtam az élethelyzetemet. A külvilág felé minden rendben volt.

Végül túl sok volt, hogy mindezeket magamban tartsam. Ez volt a kezdete annak a beismerésnek, hogy küzdök és ahogy ez megtörtént rengeteg segítséget is kaptam.

Nem számít, milyen küzdelmünk van, vannak olyan emberek, akik segíthetnek (és szeretnének) segíteni. Senki sem tud segíteni, ha előbb magunknak nem segítünk.

Ha megmutatjuk, hogy küzdünk, másoknak is megengedjük, hogy megmutassák, hogy küzdenek

Abban a pillanatban, amikor levesszük a maszkokat, és sebezhetővé tesszük magunkat, engedélyt adunk másoknak is, hogy ugyanezt tegyék. Miután azt a rossz párkapcsolatomat lezártam, elkezdtem oldani a szorongásomat. Emlékszem, hogy egy barátommal beültünk egy kávézóba, amikor úgy döntöttem, megosztom vele, hogyan küzdöttem és mennyi mindent tanultam abban az időszakban.

A válaszai megleptek: "Pontosan így éreztem magam." Évek óta mindketten ugyanazzal a dologgal küzdöttünk, de soha nem beszéltünk arról, hogy igazából hogyan éreztük magunkat. Milyen szomorú.

Amikor megosztjuk a küzdelmünket a körülöttünk élőkkel, engedélyt adunk arra, hogy ők is hangot adjanak annak, amivel ők küzdenek. Talán soha nem is gondoljuk, de egy ilyen őszinte megnyílás, akár egy életmentő, sorsfordító segítség is lehet valaki másnak is. Sokan egyedül érzik magukat, túlterheltnek, és mindezt megváltoztathatjuk, lehetőséget biztosítva számukra a megértés és támogatás nyújtása révén.

Most már ha terhet cipelek, otthon hagyom a maszkot. Nem panaszkodom, nem leszek negatív, de nem is erőltetem magamra azt, ami nincs. És még ugyan tanulom a kitárulkozást, de ha a munkámban, kapcsolataimban, vagy életem bármely más területén küszködök, akkor más embert is beengedek, hogy a küzdelmeimet lássa.

Már nem úgy teszek, mintha rendben lennék, ha nem vagyok, mert amikor múltkor becsületes voltam önmagamhoz, csak jó történt velem és sokkal gyorsabban felálltam.

További írásaim itt és itt!

Instagram ITT

• küzdelem maszk önismeret segítségnyújtás válság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!